Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

BLERNACKI CAROL: Lengyel - magyar kapcsolatok a lengyel - bolsevik háború idején

Magyarországnak, hiszen nem volt sem konfliktus, sem bárminemű nézeteltérés a két állam között. Háborút követően a magyar államférfiak egy olyan politikai megoldást kerestek, amely lehetővé tenné a területi revízió megvalósítását. A béke kezdeti időszakában úgy tűnt, van némi esély arra, hogy Magyarország bizonyos engedményekhez jusson. A magyar külpolitika ugyanis Angliában kívánt szövetségesekre lelni, akik mérsékelni akartak a békefeltételek szigorán. Természetesen nem a magyar állam iránti szimpátiából, hanem tiszta gazdasági megfontolásból és Franciaországnak a Duna-medencében megerősödő pozíciója miatt. Közben konkretizálódni látszott a lengyel-magyar közeledés gondolata is, amely nem volt új keletű a magyar külpolitikában. Az egymást váltó magyar kormányok nagy reményeket fűztek az újjászületett Lengyelországhoz, főleg a Csehszlovákia elleni közös fellépésben bíztak. Csehszlovákia — amelyet közös ellenségnek tekintettek — kihasználta Lengyelország gyengeségét (a lengyel erők le voltak kötve Galíciában) és 1919. január 23án megszállta Cieszyni Sziléziát. A súlyos harcok január 30-ig tartottak. Február 3-án Párizsban (az antant közvetítésével) új demarkációs vonalat jelöltek ki a két harcba keveredett szövetséges között. Ez év májusában a cseh hadsereg elfoglalta Kárpátalját és ezzel megszüntette a lengyelmagyar határt. E hadművelet következtében egy ütközőzóna jött létre, amely lényegesen megnehezítette a lengyel politikai és gazdasági expanziót dél-kelet irányába. A Cieszyni kérdés hosszú évekre megmérgezte a két ország kapcsolatát. Az akkori európai politikai konstellációk között a lengyel-magyar viszony ritkaság számba ment. A lengyel és magyar arisztokrácia családi és vagyoni összefonódásai főleg Nyugat-Galícia területén léteztek. Működött egy erős politikai csoportosulás, amely szimpatizált az Osztrák-Magyar Monarchiával, majd később Magyarországgal is. Ezen konzervatív politikusok csoportjának jó része a háború befejezése előtt aktívan részt vett a Monarchia politikai életében. A korabeli magyar és lengyel sajtó olvasása közben számos olyan cikkel találkozhatunk, amelyben előszeretettel keresték a múltban a két nemzet „misszióját" igazoló tényeket: Európa és a kereszténység védelme. A lelki és szellemi rokonságról, összefonódásról szóló érvek hálás és fogékony hallgatóságra leltek. Nem egyszer nem is fáradoztak azon, hogy verifikálják ezeket a megállapításokat, ugyanis a tények szabad szelektálása lehetővé tette számukra saját vagy sajátos politikai tézisek kialakítását. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy meg is akarták valósítani azokat az elméleteket. Tény azonban, hogy nagymértékben befolyásolták, vagy alakították; a lengyel és magyar társadalom véleményét közös múltjukat illetően. A fegyverszünet megkötése utáni hónapokban érezhetővé vált, hogy a magyar sajtó egyre több figyelmet fordít azon csehszlovákiai eseményekre, amelyek a lengyel-magyar közeledés útjában álltak, tehát a „zavaró tényező" szerepét töltötték be. Ha figyelembe vesszük a háború utáni Magyarországon kialakult politikai élet realitását és a külpolitikai lehetőségeket, megállapíthatjuk, hogy a területi revíziót követelő erők teljesen uralták a politikai teret. A háború megszakította a harmonikusnak 116