Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

MÓD LÁSZLÓ: Adalékok Makó város gyapjú- és juhkereskedelméhez a 19-20. század fordulóján

bői a vevők is kaptak egy-egy példányt. A gyapjút illetve a juhokat (kosok, ürük) a vizsgált időszakban cseh nemzetiségű személyek, tatai csapómesterek, gyomai lakosok, valamint egy Hóz Mátyás nevű személy vásárolta meg.

9 A forrásokból kitűnik, hogy a juhtartó gazdák a vevőkkel a megállapodást a makói elöljáróság képviselőinek a részvételével kötötték meg, ami egyfajta biztosítékként szolgálhatott mindkét fél számára. A vásárlók időnként foglalót is adtak, amellyel azt kívánták elérni, hogy a lakosság nekik értékesítse az árut. 1793-ban a tatai csapók a makói bíráknál 1000 forintot hagytak hátra, amelyet kioszthattak a gazdáiknak. A fennmaradó összeget a gyapjú átvételekor fizették ki, amire a szerződésben kötelezték magukat. A kontraktusban kikötötték azt is, hogy az árut nem darabban vagy szaggatva, hanem egészben, bekötve kötelesek számukra átadni a helybeliek. A megállapodásban természetesen rögzítették a 100 darab gyapjúra vonatkozó vételárat is, amire egy pár ráadást kellett adniuk a gazdáknak. Hóz Mátyás kereskedő, aki 1795-ben a kosokat és az ürüket kívánta megvásárolni, kikötötte azt is a szerződésben, hogy szabad válogatási joggal rendelkezik, azaz az egészséges és az elhajtásra alkalmas jószágokat fogja megvásárolni. A helybeliek számára ugyanakkor lehetővé tette azt, hogy más személyeknek is értékesíthessék az állatokat, amennyiben a feltételekkel nincsenek megelégedve. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a szabad válogatás révén Hóz Mátyás olyan minőségű portékához jutott, amelyet nagy haszonnal adhatott tovább. Az 1800. február 16-án a gyomai lakosokkal kötött megállapodás értelmében a kosok és az ürük árát május l-jén, a szegedi vásárt megelőzően fizették ki, a város pedig szabad legeltetést biztosított a makói pusztán és a nyomáson az ökörjárás kivételével egészen Lőrinc-napig. A gyomaiknak Hóz Mátyással ellentétben nem állt módjukban válogatni, hanem a kis méretű és a beteg jószágok kivételével mindegyiket át kellett venniük. Az 1801-ben kötött szerződés értelmében a „Stokkerau városbéli"

1

0 kereskedők az ürük és a meddőjuhok közül csak azokat vásárolták meg, amelyek nem számítottak betegeknek, soványnak vagy kicsinek. Összefoglalásként elmondható tehát, hogy a makóiak jó néhány alföldi településhez hasonlóan haszonállataik és mezőgazdasági nyerstermékeik, azon belül is a gyapjú értékesítését sajátos módon szervezték meg. A tanulmányban elemzett forrásokból kitűnik, hogy a juhtartó gazdák nem egyedül, hanem közösen, az elöljáróság közreműködésével egyeztek meg a kereskedőkkel. A kontraktusok mindegyikét a makói juhtartó gazdák nevé9 A Nagykunságban a 18. század folyamán még döntően a gubacsapók vásárolták meg feldolgozásra a gyapjút, később jelentek meg a görög, majd a zsidó kereskedők. A vásárlók Tata, Veszprém és Várpalota csapómesterei, valamint pesti, gyöngyösi, szolnoki, szarvasi, miskolci, ungvári és helybeli kereskedők közül kerültek ki. A gyomai és a mezőberényi gyapjút veszprémi, ratkói, lubinai, újhelyi, abonyi, pesti, gyöngyösi, kecskeméti és szentannai csapómesterek, illetve kereskedők vásárolták fel. Be Ilon Tibor 1996. 296-297. p., Erdei Aranka 1975. 471-473. p. 1

0 A település feltehetőleg azonos lehet Stockerauval, amely Alsó-Ausztriában található. 103