Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)

Molitorisz Kálmán, Papp Mihály, Urbanics Mihály, ifj. Urbanics Mihály

Molitorisz Kálmán (7-1919. december 28.) Tornyán volt orvos, majd 1894-ben meghívták a megyei közkórházba alorvosnak. Dózsa Lajos halálakor sokan várták, hogy őt nevezik ki kórházigazgató-főorvosnak, azonban sebészeti szakismeretek nélkül erre nem került sor, hiába nyújtotta be pályázatát. Nem lett igazgató, csak a megszervezett belgyógyászati osztály vezető főorvosa. Gyakorlatilag mégis öt éven keresztül irányította az intézményt, mert az igazgatót behívták katonaorvosnak és csak 1920-ban tudott hazatérni. Molitorisz Kálmánt végletekig szerény, puritán embernek ismerték. Halálakor a MAKÓI ÚJSÁG így fogalmazott: „Makó városának egyik legképzettebb, legkiválóbb orvosa volt, egy valóban kiváló, a legnemesebb jellemű, eredeti egész ember." A háború alatt volt, hogy egyedül látta el a kórház betegeit és a beszállított sebesült katonákat, akiknek létszáma gyakran a száz főt is meghaladta. A rengeteg beteg mellett már nem volt ereje a gazdasági kérdésekkel foglalkozni, ezért 1918— 19-re az elvesztett háború és a forradalmak hatása következtében a kórház válságba került. Papp Mihály (1836-1913. augusztus 4.) a makói szabómester fia az 1866-os kolerajárvány idején Sajtényban orvos, ahol citromos rummal gyógyította a betegséget és szerzett ezzel magának nagy népszerűséget a betegek között. A minisztérium azonban megrovásban részesítette. 1871-ben Makóra költözött és a megyei kórház alorvosa lett. Halálakor Diósszilágyi Sámuel írt nekrológot (MAKÓI ÚJSÁG 1913. aug. 5.) és úgy vélte: „Nem öntudatlanul rendelte betegei nagyrészénél, a húzódozóknál a bort, a különböző előírások szerint kezelt szeszes italokat, mert tudta, hogy a nép ezen a részen környékezhető meg leghamarabb." Rendszeresen olvasta a szaklapokat és bár közelebb álltak hozzá a múlt vívmányai, mégsem idegenkedett a modern gyógymódoktól. Kartársai 50 éves orvosi jubileumára készültek, amikor az ünnepség előtt elhunyt. Urbanics Mihály (1781-1841) Veszprémből érkezett Kiszomborra, ahol nótárius és borbélysebész volt egyben. A járvány idejére szerződtette a vármegye, de végül tartósan megtelepedett Makón. ifj. Urbanics Mihály (1810-7)1837-ben fejezte be az egyetemet. Szolgálta Csanád vármegyét mint tb. főorvos, később Makó város állatorvosa és első fizetéses orvosa. Fontos szerepe volt a kuruzslás elleni harcban, és abban, hogy a városi közigazgatásban figyelembe vették az orvosi szaktudást. 61