Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
A Csanád vármegyei nyilvános közkórház
A Csanád vármegyei nyilvános közkórház Meskó János 1870-ről írott jelentésében megállapítja, hogy az orvosoknak az alábbi betegségekkel kellett a leggyakrabban szembenézni: hurutos, csúzos, légzőszervi bajok, váltóláz, tüdő- tüdőhártya és toroklob, hagymáz, csorvás bántalmak, anyaméh-vérzések, anyaméh-rák, hasmenés, bőrbajok, görvélykor, bujasenv, gümőkor, himlő, fultőmirigy. Az orvosoknak tehát volt dolga bőven. Makón ebben az évben született 1328 gyermek, meghalt 934 fő. Ezekből orvosi ápolásban részesült 225, 709 esetben pedig nem is kértek segítséget, aminek az oka, „hogy népünk még az előítéletekből kivetkőzni nem képes, és kimagyarázhatatlan közönnyel életét a bizonytalan sorsra bízza, s a tehetősebb néposztálynál is, a kellő nevelés hiánya végett, az orvosok iránt sem bizalom, sem pedig rokonszenv nem mutatkozik"- írta le keserűen a megyei főorvos. 9 2 A szakszerű orvosi ellátásra és a közegészségügy korszerű megszervezésére pedig nagy szükség volt. 1872/73-ban újra kolerajárvány pusztított, mely Csanád vármegyét 1873-ban érte el. Széli Ákos helyettes alispán „Állandó kolerabizottságot" állított föl május 17-én, 68 taggal. A várost kerületekre osztották, élén egy orvossal és két pandúrral. A kapitányi lakban járványkórházat rendeztek be. A vármegye területén május 17 - szeptember 28. között megbetegedett 4780 fő, és meghalt 2134. Meskó János jelentése szerint a járvány pusztításának fő oka volt, hogy a családok zsúfoltan, gyakran a beteggel egy szobában laknak és nem tartják be az előírásokat. 9 3 A járvány elmúltával a megyei főorvos fáradhatatlan munkálkodását királyi kitüntetéssel ismerték el. A kormány dicséretét Borotvás Dezső (1844-1897) érdemelte ki. A járvánnyal tovább nőtt az idős Meskó János megyei főorvos munkája, ezért kérte, hogy a korház igazgatása és betegeinek ápolása alól mentsék föl. 9 4 [7. kép] 1872-ben alakult ki a kórház évtizedekig fennálló irányítása: igazgató-főorvos és alorvos. Batizfalvy Antal 1872-ben lemondott állásáról és az új igazgató-főorvos Borotvás Dezső lett, aki 1872. augusztus 1-én vette át a kórház vezetését. Munkája eredményeként a napi betegszám 47-re, az évi ápolási napok száma pedig 15-17 000-re nőtt. Míg 1866/67-ben 49 beteget ápoltak, addig 1872-ben már 218-at. 9 5 Borotvás mellett alorvosként továbbra is ifj. Urbanics Mihály, majd 1888-tól Dózsa Lajos dolgozott. 9 6 Az igazgató jelentéséből pontos adatok ismertek az 1873. évről, amikor a 404 betegre 9547 ápolási nap jutott. A betegek között 142 napszámos, 77 szolga, 76 iparos, 32 gyermek, 25 kéjhölgy, 21 földművelő, 16 koldus, 10 zenész, 3 hivatalnok, 2 kereskedő volt. Közülük 261 makói, 47 Csanád vármegyei, 86 magyarországi és 10 külföldi. Az alábbi 51-féle operációt tudták elvégezni: „3 szürke hályog, 1 alszár csonkítás, 1 öt velős rákdaganat kiirtása a fon és nyakon, 1 végbél rák kiirtása, 1 herélés, 1 alajk rák kiirtás, 1 edény-tapló eltávolítás az alsó ajakról, 1 nyúlajk műtét, 1 száj képzés (vízi rák után), combütér lekötés kiirtása a fultőmirigyből, 1 tömlős daganat kiirtása fultőmirigyből, 1 végbél sipoly műtéte, 1 hüvely sipoly műtét, 2 szivárványhártya metszés, 1 mutatóujj 9 2 Meskó János\ Közegészség ügye 1870. = Maros 1871. márc. 12.1. 9 3 Bálint N. /.: Kolerajárványok i. m 102-103. 9 4 Bálint. N. /.. Kolerajárványok i. m. 101. 9 5 Borotvás D.: Kimutatás i. m 8. 9 6 Diósszilágyi S.: Közegészségügy i. m 232. 16
