Halmágyi Pál: Komlóstól Tárnokig. A Sámson-apátfalvai főcsatorna környékének történeti emlékei. A Makói Múzeum Füzetei 108. (Makó, 2010)
A 17. század végén, 18. század elején több tulajdonosé volt a királyhegyesi puszta, míg végül 1827-ben, egy részét a Blaskovich család szerezte meg. Uradalmi központját Nagy-Királyhegyesen alakította ki. Az 1850-es évek végén épült kastély ma is áll, bár a többszöri átalakítások miatt eredeti értékei jórészt elvesztek. A kincstár kezében maradt puszta nyugati részén, 1844-ben telepített le az aradi kincstári igazgatóság 60 dohánykertész családot. Ekkor éledt újjá az ősi település, a régi helyétől mintegy 3 km-re nyugatabbra. A dohánytermesztés 1878-ban szűnt meg és a kertészség 1882-ben községgé alakult. Temploma 1902-ben épült fel. A kis település egészen 1946-ig a külvilágtól elzártan élt. A Makó-királyhegyesi út csak a Sámson-apátfalvi főcsatornáig volt és van a mai napig kikövezve. így a várostól 10 km-re levő község lakói az 1946-ban Rákostól megépült kövesúton érhetik el Makót, 18 km megtétele után. 1949-ben a volt uradalmi központbaCsikóspusztára - is kövesút épült és a Blaskovich birtok épületeiben megalakult a gépállomás. Az ugyanekkor létrejött tsz-ek a rendszerváltásig működtek. Napjainkban is cél a Királyhegyest Makóval összekötő út teljes kiépítése. 4 0 X. Dál A ma már csak egy határrész ill. egy dülő nevében élő település igen ősi. Az észak-keleti irányból a Marosba igyekvő Királyhegyesi ér mindkét partján fekvő templomos falut, az 1274-ben kelt birtokmegosztó oklevélben említik először. (DAAL) A Csanád nembeli Makófalviak és Telegdiek osztozkodásakor tulajdona az utóbbiaknak jutott. Neve legelső birtokosának nevét és a talán még Szent István által építeni rendelt temploma emlékét őrizte meg (1555 DALEGYHAZ). A tatárok 1241 -es pusztítását átélt falut lakói újra felépítették. Később a csanádi káptalan birtoka lett. Az 1552-es Maros völgyi hadjáratban ismét károsodott. 1561 -ben 10, húsz év múlva 19 portája adózott a töröknek. Véglegesen a 15 éves háborúban, 1596-ban pusztult el. 4 1 A török kiűzése után a dáli puszta Makóhoz tartozott. A település soha nem épült újjá, bár az itteni földek előbb ideiglenes (nyári), majd végleges (téli) szállásokkal benépesültek. A 19. század elejétől egyenletesen nőtt lakossága, a fejlődő mezővároshoz és piacokhoz való közelségének köszönhetően. 1888-ban épült fel a Sámson-apátfalvi főcsatorna hídjánál a dáli iskola. A környék szellemi központjaként fontos szerepet betöltő intézmény utolsó igazgatója Rátky István tanár úr volt. Az 1950-es években kezdődött meg a tanyai népesség fogyása, nem kevéssé az ekkor kierőszakolt tulajdonváltozások miatt. A gazdasági jelentőségüket elvesztett, nagyüzemi táblák közé ékelődött tanyák lakói behúzódtak Makóra, vagy az iparvárosokba költöztek. Az elcsendesedő tantermeket Dálon 1972-ben zárták be. 4 2 4 0 CSONGRÁD M. ÉPÍTÉSZET 153-154. 4 1 BLAZOVICH L. 84. 4 2 HALMÁGYI P. 6. 15
