Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Bene János: Am. kir. honvéd lovasság (1920-1945)
szárezred parancsnoksága és a 2/II. huszárosztály először Komáromban, a 2/1. huszárosztály pedig Székesfehérváron szolgált. Ez utóbbi osztály 1928. október 1-ével Pápára költözött. 1932. október 1-én a 2/II. huszárosztály Komáromból Ceglédre diszlokált. A 3. huszárezred I. osztálya Sopronban, a II. Tolnán kezdte szolgálatát. 1932. október 1-én a 3/II. osztály Tolnáról Komáromba költözött. Újabb átszervezésre 1935. május lén került sor, amikor a Pápán lévő 2/II. huszárosztályt 3/II. osztályra számozták át és az akkor már Komáromban lévő 3/II. huszárosztályt pedig 2/Q-re számozták át és Szentesre vitték. Az ezredek az 1933-ban épült szentesit kivéve mind a volt Monarchia patinás laktanyáiban szolgáltak, melyek közül is kiemelkedett az 1891-ben épített, s egy teljes huszárezred befogadására alkalmas nyíregyházi huszárlaktanya. A vegyesdandár-közvetlen huszárszázadok a honvédség csapatlovasságát alkották, s egyben a huszárezredek egyik karabélyosszázadát (1937. október 1-től a karabélyosszázadokat lovasszázadnak nevezték) képezték. Ezek az alosztályok 1928. október 1-től - a trianoni békediktátum miatti rejtés szabályai szerint - mint csendőrlovas alosztályok szerepeltek a hadrendben. Névlegesen a Belügyminisztérium állományába tartoztak, egyébként pedig az 1930-as évek elejétől a huszárezredeknél szolgáltak: 1. vegyesdandár huszárszázad Cegléden a 2íi\. huszárosztálynál, 2. vegyesdandár huszárszázad Pápán, 1928-tól Székesfehérváron, 1935-től Szentesen a 2/1. huszárosztálynál, 3. huszárszázad Keszthelyen majd Sopronban a 3/1. huszárosztálynál, a 4. huszárszázad Pécsett, Nagyatádon, majd Pápán beosztva a 3/II. huszárosztályhoz, az 5. vegyesdandár huszárszázad Szegeden, majd Kecskeméten, beosztva az l/II. huszárosztályhoz, a 6. és 7. vegyesdandár huszárszázadok Nyíregyházán voltak a 4/1., illetve 4/II. huszárosztályok kebelében. Ekkortól tehát az ezredek alosztályai megszaporodtak, osztályonként 2-2 karabélyos (lovas) és egy géppuskás század, ezredközvetlenként árkász- és távbeszélőszázad, mellettük 1935-től egy kétlöveges 7,5 cm-es lovas könnyű ágyús szakasz szerepelt az ezred hadrendjében. A huszárezredek békelétszáma 1928-tól 48 tiszt, 658 huszár, az 1930-as évek közepétől 56 tiszt és 711 huszár. Fegyverzetük az I. világháborúból örökölt 1896 Mintájú, majd az 1931 Mintájú Mannlicher karabély, szuronnyal ellátva, 7,65 milliméteres Frommer pisztoly, 1906 Mintájú vízhűtéses Schwartzlose géppuska és az 1904 Mintájú lovassági kard. Ezt egészítette ki a 16 golyószóró, 12 géppuska és 2 nehézpuska, valamint a két könnyű ágyú. A Magyar Királyi Honvédség szervezeti átalakításában és fejlesztésében az 1938-as év döntő fordulatot hozott. A tavasszal meghirdetett győri fegyverkezési program, majd a bledi egyezménnyel a fegyverkezési egyenjogúságunknak nemzetközi elismerése lehetővé tették a fejlesztést. Az ekkor életbe léptetett Huba hadrend keretében a lovasdandárok állományába két kerékpáros zászlóaljat, egy lovas tüzérosztályt, egy gépvontatású közepes tüzérosztályt, egy lovas-légvédelmi gépágyús üteget, egy lovas-páncélos zászlóaljat, egy gépkocsizó utászszázadot és egy lovas-híradó századot is szerveztek. A fejlesztés eredményeként a huszárezredek ezredközvetlen alosztályai jelentősen megerősödtek, immár árkászszázad, távbeszélő szakasz, géppuskás század, gépvontatású páncéltörő ágyús század és a huszárüteg alkotta azt. Az osztályoknál a géppuskás századok megszűntek, egységesen három-három lovasszázadot szerveztek, századonként 12 golyószóróval. A Felvidék (1938), majd Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolása (1940) után újabb helyőrségváltások következtek: a 3. huszárezred teljes állományával előbb Munkácsra, majd Nagyváradra költözött. A 3/II. huszárosztály tovább ment Nagyszalontára, a 92