Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Bonhardt Attila: A m. kir. honvédség harckocsizó egységeinek harca a II. világháborúban
re egy sorozat Nimród páncélvadász megrendelése, amely tulajdonképpen egy Toldi harckocsi alvázra szerkesztett 40 mm-es páncélozott légvédelmi gépágyú volt. Ugyancsak 1940-ben rendelték el a Skoda-gyár licence alapján épülő 18 tonnás Túrán közepes harckocsi gyártását, amelyet 5 fős személyzetével, 40 mm-es lövegével és 13-50 mm-es páncélzatával a magyar harckocsi-csapatok alapjármüvének szántak. De még el sem hagyták az első Túrán harckocsik a szerelőműhelyt, amik 194l-es haditapasztalatok alapján a löveg ürméretét 75 mm-re növelték, (Túrán 75), hogy a korszerű követelményeknek valamennyire megfeleljen. Az 1941-ben megrendelt és 1943-tól a csapatokhoz kerülő második Turán-sorozat jármüvei már ezzel a löveggel épültek. Harckocsik hiányában 1938-ban 2-2 lovas- és gépkocsizó dandárt szerveztek, amelyeket 1940. október 1-ével egy gyorshadtestbe vontak össze. A gyorshadtest szervezetének alapelve a lehető legnagyobb harcászati mozgékonyság és hadászati gyorsaság biztosítása volt. A gépkocsizó- és lovasdandárok egy vezetési egységbe való összevonása elméletileg bizonyos kombinációs lehetőséget adott a hadtest-parancsnoknak. Ahol a terepviszonyok nem kedveztek a gépkocsik mozgásának, ott alkalmazhatta a lovasságot. A harcászati mozgékonyságot a gyorshadtest lovasseregtestei, az 1. és a 2. lovasdandár képviselték, amelyekbe a 2 huszárezred mellé 2 kerékpáros zászlóaljat osztottak be dandáronként. A lovasdandárok lökőerejét egy-egy páncélkocsi-, kisharckocsi- és könnyűharckocsi-századból álló páncélos-zászlóalj növelte. A tűzerőt egy gépvontatású és egy lovas tüzérosztály képviselte. A légvédelemről egy-egy hatlöveges légvédelmi gépágyús üteg gondoskodott. A hadászati gyorsaságot az 1. és 2. gépkocsizó dandár 3-3 gépkocsizó lövészzászlóaljajelentette. A szállítójárművek hiánya miatt a dandárokhoz 2-2 kerékpáros zászlóaljat is beosztottak. A két dandár állományába még egy-egy felderítő zászlóalj tartozott, amelyek páncélgépkocsi, kis- és könnyűharckocsi-századukon kívül egy gépkocsizó puskásszázadból álltak. Tüzérséget dandáronként egy-egy háromüteges gépvontatású tüzérosztály alkotta. A légvédelmet pedig hatlöveges gépkocsizó légvédelmi gépágyús üteg képviselte. A műszaki feladatok ellátására mind a négy dandárhoz egy-egy gépkocsizó utász- és gépkocsizó híradószázadot osztottak be. A gyorsseregtestek legkorszerűbb formája - a harckocsizó és gépesített alakulatokból álló páncélosseregtest, amely a tűzerővel, a gyorsasággal és a terepen való mozgékonysággal kapcsolatos követelményeket egyaránt kielégítette - anyaghiány miatt nem szerepelt az I. gyorshadtest hadrendjében. A magyar harckocsi-alakulatok első „valódi" harci bevetésére rögtön Magyarországnak a Szovjetúnió elleni hadba lépése után, 1941 nyarán került sor. Mivel a hadjárat megindulásakor a Nimród páncélvadászok és a Túrán harckocsik még gyártás alatt álltak, a gyorshadtest csak Ansaldo kis harckocsikkal és Toldi könnyű harckocsikkal indulhatott harcba. Az utóbbiakat két harckocsi-zászlóaljba fogták össze, amelyek a gépkocsizó dandárok alárendeltségébe kerültek. A több mint négyhónapos hadjárat alatt főleg a visszavonuló ellenség üldözésére alkalmazták őket, de részt vettek védelemben és megerősített állások ellen irányuló támadó hadmüveletekben is. A gyorshadtest működése alatt az eléje tűzött feladatokat megoldotta, a rendelkezésre álló gépesítet és páncélos csapatait mind a támadó hadműveletek, mind a Dnyeper-védelem idején jól alkalmazta, gyorsaságukban, mozgékonyságukban lévő erejüket jól használta ki. Azonban az is bebizonyosodott, hogy a lovas és a gépesített csapatok egy seregtestben való összefogása eltérő menet- és harcászati tulajdonságaik miatt helytelen. Ezért 80
