Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Szabó Miklós: Am. kir. honvéd légierő (1938-1945)

• a 102/1-2. zuhanóbombázó repülőszázadok bevetéseinek a száma az év végéig egyenként meghaladták az ezret. Szirmay Aladár vezérőrnagynak, a 102. repülődandár új parancsnokának azonban 1943 végére csak négy harcoló század állt rendelkezésére. Igaz, ez a „rendelkezésére" szó nem pontos, ugyanis a repülődandár vezérkari főnöki beosztást 1943. október 15-e és 1944. március 21 -e között betöltő Balássy Miklós rep. vk. őrnagy szerint „a rep. századok alárendeltsége azonban teljesen névleges volt és csupán a személyi és a magyar anyagi utánpótlásra korlátozódott. A századok a németektől közvetlenül kapták bevetési parancsaikat. Ezeket a parancsokat velünk csak utólag, sok esetben egy napos késedelemmel közölték...".

3

0 Ilyen ,jogok" és parancsnoklási viszonyok közepette hátrált a repülődandár-parancsnokság 1943. októberben Zsitomirba, a hó végén - november elején Lvovba (Lemberg), majd 1944-ben Lengyelország területére illetve több havi öldöklő küzdelem után az egyre szükülő „tér" hazahozta őket, hogy végre eredeti rendeltetésük szerint, bekapcsolódjanak a honi légtér védelmébe. A végjáték Az 1944. március 19-i német megszállással Magyarország szinte teljesen elveszítette maradék függetlenségének még a látszatát is és ezzel kezdetét vette honvédségének valamint légierejének végső pusztulása. Göring birodalmi marsall 1944. április 4-én Fütterer tábornokot, a budapesti légügyi attasét nevezte ki a magyarországi német légierő vezénylő tábornokává, aki a továbbiakban „rendelkezik a magyar légierő teljes szervezete és annak felhasználása, tehát a földi létesítmények felett - ideértve a fejlesztés alatt állókat is, a magyar légiegységek üzemi állomásait és épületegységeit, a magyar légelhárító tüzérséget, az említett részlegek minden felszerelését. Ezzel bevetésük szempontjából, a magyar légierő és a légelhárítás összes kötelékei a német légierő-parancsnokság alá tartoznak"

31 - szólt a rendelkezés. Ezzel és egyéb intézkedésekkel egyértelművé vált, hogy Magyarország nem képes követni az olasz példát, így a nyugati hatalmak is másképp közelítették meg a „magyar kérdést". Ráadásul a hatalmas ütemben előretörő szovjet szövetségesüknek is csak olyan formában tudtak segítséget nyújtani, hogy szétzúzták a Németország és partnerei hadiipari potenciálját, nyersolajtároló- és -feldolgozó-kapacitását valamint - a jelentősebb erők nyugatról keletre történő átdobásának megakadályozása céljából - rombolják a főbb közlekedési csomópontokat. Mindennek - és egyéb tényezők - eredőjeként 1944 márciusától Magyarország a levegőből hadszíntérré vált. Kezdetét vette a m. kir. légierő honvédő harca. Az itthoni kötelékeknek 1944 első hónapjaiban nem sok munkájuk adódott még, bár 1943 őszétől mind reálisabb veszélyként merült fel az ország bombázásának a lehetősége. A Scholtz Miklós rep. százados parancsnoksága alatt működő 2/1. vadászszázad januárban mindössze 23, februárban pedig 12 repülőgép-bevetést hajtott végre a ferihegyi 3

0 Balássy Miklós rep. vk. őrnagy közlése (a szerző birtokában) 3

1 A Wilhelmstrasse és Magyarország. Összeállították és sajtó alá rendezték, a bevezető tanulmányt írták: RÁNKJ György, PAMLÉNY1 Ervin, TlLKOVSZKY Lóránt, JUHÁSZ Gyula. Kossuth Könyvkiadó, 1968.811. o. 59