Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története

Horváth Ferenc A szegedi vár és a várfeltárások rövid története Szeged középkori vára közvetlen a Tisza jobb partján, a környező vízjárta, mocsaras területből kiemelkedő szigetek egyikén épült. A fontos tiszai átkelőhely mellékén már az ősidők óta megtelepült az ember. Nagy valószínűséggel itt alakult ki az a Partiszkon nevű „városszerü" település, amelyet Ptolemaiosz említett földrajzi leírásában az i.sz. 2. században. A település lakói - mint azt a helynév is tanúsítja - korábban kelták, majd a régészeti leletek szerint a szarmata jazigok voltak. Az i.sz. 2-3. században a rómaiak a településen útállomást (mansio) létesítettek. Az erődítmény a Lugióxal (Dunaszekcső, a 4. században Florentiam) szemben, a Duna bal partján felépített Contra Florentiam erődtől a Duna-Tisza közén és a Maros déli partján Dáciába (Erdély) vezető karavánutat, pontosabban annak tiszai átkelőjét, az Erdélyben bányászott só és arany szállítását biztosította. Ennek nyomai a várbontás alkalmával (1876, 1878, 1880-1881) kerültek elő. A mai Vár utca és Deák Ferenc utca sarka táján, a legutoljára tüzérségi raktárként használt középkori palota padozata alatt eredeti helyzetben levő római padlótcglákat figyeltek meg. A római padlót a rómaiak egy ízben meg is újították, hiszen a felső piskóta alakú, az alsó nyolcszög alakú téglákkal volt borítva. Ugyancsak a bontási munkák során IMP (imperátor) feliratú, tehát császári téglavetőben - valószínűen Antoninus Pius (138-161) uralkodása alatt - készült téglák, valamint antejixum töredékek (domborműves palmetta mintában végződő kúp-tetőcserepek) is előkerültek. Egy, az elbontott vár falából előkerült feliratos kő ad támpontot arra, hogy a római leletek egy római útállomást jelölnek. Egy nagyobb szobor része lehetett az ugyancsak 2. századi márvány férfifej, amely a vár déli falának elbontásakor az alapozásból került elő. A római erődítmény egyik épülete a középkori várpalota alaprajzából részben kikövetkeztethető. Méretéről, az erődítés kiteijedéséről azonban nincsenek adataink. Az építmény további sorsáról semmit sem tudunk. Csupán feltételezhetjük, hogy a népvándorláskor folyamán egymást követő hunok, gepidák, avarok nem kerülték el a stratégiailag fontos vízi és szárazföldi csomópontot. Az is nehezen képzelhető el, hogy a bolgárok, majd az őket felváltó honfoglaló magyarok ellenőrzés, helyőrség nélkül hagyták volna a fontos átkelőhelyet. Történeti források és tervszerű régészeti kutatás hiányában azonban mindez egyelőre bizonyítékok nélküli feltételezés. Ugyanúgy, mint az a vélemény is, mely a későbbi vár területén annak kiteijedése és alaprajza alapján egy 1241 előtti - talán a római alapokra visszavezethető -, a korai ispáni várakhoz hasonló erődítményt tételez fel. 5