Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Ságvári György: A m. kir. honvédség egyenruházata (1919-1945)

hogy khaki színben és bama zsinórzattal, barna bárány szőrme vei. A körgallér is Monarchia kori örökség. A század elején jött divatba, a díszruhákat nem kímélő köpeny kiváltására, s a boldog békeidőkben nagy népszerűségre tett szert. Ekkor természetesen csukaszürke volt, a 20-as évektől khaki színű, először barna bársony-, 1939-től zöld posztógallérral. A magyaros nemzeti divat beszüremkedése révén három pár zsinórt is kapott díszként. A díszruházat a katonai és állami reprezentáció kelléke. A hadseregben a díszegyenruhának két típusa volt: díszöltözet rendben és sorban; díszöltözet renden és soron kívül. Díszes külleme miatt e tárgykörbe sorolható a társasági ruha is, noha az öltözködési előírások a díszruházattól elkülönítették. A világháború alatt a társasági ruha viselése háttérbe szorult. A „rendben és sorban" viselt díszöltözetben az alapruházathoz rohamsisakot (tiszteknek alumíniumsisakot), illetve teljes fegyverzetet és - a tábori eszközök kivételével - teljes felszerelést kellett hordani. A „renden és soron kívül" hordott öltözethez tolldíszes tábori sapka, illetve csak szálfegyver és a hozzávaló szerelvény járt 1944-ben a rohamsisak díszben való viselését megszüntették. Kényelmes és társasági öltözethez a tisztek az amúgy csak „babmérőnek" nevezett fekete sapkát, fekete pantallót (szalonnadrág) hordtak cúgos cipővel. A fekete sapka, mint jellegzetes öröksége a volt Osztrák-Magyar Monarchiának, nemcsak a hadseregben, de szinte minden állami intézménynél. A társasági öltözethez fegyvernemenként különböző színű zsinóros zubbony („kisatilla"), illetve „nagyatilla" járt. A tábornoki karnak világoskék, a gyalogságnak és a mű. csapatoknak sötétzöldzöld, a gyorsfegyvernemnek (lovasság, kerékpáros alakulatok, páncélosok) és a méneskarnak sötétkék, a tüzérségnek és a vonatcsapatnak barna, egyéb fegyvernemeknek megfelelő hajtókával kiegészített fekete társasági zubbonya volt. A Légierő és a Folyami erők tisztjei tányérsapkát nyitott fazonú zubbonyt és köpenyt, illetve pantallót viseltek. A társasági ruha színe sötétkék. Díszruházatot viselt a kormányzó testőrsége (udvaridísz öltözet), a Képviselőházi őrség (palotadísz öltözet) és a Koronaőrség (koronadísz öltözet). E reprezentáló testületek díszruházatai színben és többé-kevésbé formában is eltértek egymástól. Közös jellemzőjük a gazdag paszomány- és zsinórdíszítés. A gyalogos testőrség díszöltözete: tolldíszes alpakka sisak, pipacspiros színű, aranyzsinóros atilla és nadrág, aranypaszományos fehér zeke, okkersárga cipő. A fegyverzet kard és alabárd. A Lovastestőrség sisak helyett pipacspiros csákós süveget, zeke helyett pedig piros mentét hordott. A Képviselőházi őrség: csúcsos sisak, meggypiros (kettős ujjú) atilla és nadrág, barna csizma, fehér deréköv, kard, alabárd (vibárd). Koronaőrség: sötétzöld csákós süveg, (kettős ujjú), ezüst paszománnyal és sujtással díszített atilla, piros nadrág, okkersárga csizma, fehér körgallér, fehér deréköv, kard, vibárd. Az egyenruhát és viselőjét a hordott díszítmények, fegyvernemi színű hajtókák és rendfokozati jelek (a sapkán, a zubbonyon, és a köpenyen), továbbá kitüntető jelvények, kitüntetések, szolgálati jelvények, csapatjelvények, tábori jelvények minősítették. A hajtóka (paroli), mint az egyenruházat kiegészítő része, az egyes fegyver- és csapatnemek, szolgálati ágak, állománycsoportok, egymástól való megkülönböztetésének külsődleges eszköze volt, amelyet meghatározott színű posztó vagy bársony anyagból, különböző geometriai formákban a zubbony és a köpeny gallélj ára, tábori sapka baloldalára a sapkatopán alá (1944-ig), illetve a társasági zubbony és atilla ujjára helyeztek el. 50