Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Bene János: Vár a síkságon. Őfelsége kállói végháza

modtak, s azok hatására a várban lakók késztették megadásra a hadnagyot. De Noel hadnagy és a negyvenfős helyőrség is átállt Rákóczihoz, aki zsoldjába fogadta őket. Nem sokkal azután, 1704. február 11-én a fejedelem parancsot adott a vár széthányatására, valószínűleg annak kicsiny, immár jelentéktelen volta miatt, vagy pedig azért, mert nem állt a fejedelem rendelkezésére elég pénz a falak kijavítására, a vár megerősítésére. Nem sok eredménnyel, mert szeptemberben meg kellett ismételni a megyéhez küldött utasítását, de 1706-ban még mindig állottak a falak. A lebontást végül is 1709-ben kezdte meg a vármegye, 171 l-ben pedig megszüntették a várkapitányságot. A vár maradványai egy ideig még fennmaradtak. Az 1755-ben a Kállayak megbízásából, a család Kálló környéki birtokait feltüntető térkép még mutatja a vár alaprajzát, a harminc évvel későbbi I. katonai felmérésen azonban már semmi sem látható az erősségből. Helyi hagyomány szerint a református templom tornyát a vár anyagából építették. Ma a vár területének nagy része be van építve, építkezések során falmaradványok, téglák, boltozatos alagútmaradványok kerülnek elő. 2006-ban, a Kállói Napok keretében a város emlékkővel és emléktáblával jelölte meg a hajdani vár helyét. Erre az alkalomra készült el a makett is. A kállói vár tökéletes típusa a XVI. század második felében keletkezett kisebb erődítményeknek. Nagyjából egyszerre épült, lényeges változtatás nem történt rajta. Ismerjük alaprajzát, a várfalak keresztmetszetét (ámbár igen kevés maradványa van), ezeket a maradványokat pontosan tudjuk azonosítani a források segítségével, elég megbízhatóan tudjuk rekonstruálni állapotát és csaknem teljesen az életét. Története bevilágít a török harcok közepette élő magyarság viszonyai közé. Különleges helyzete - mivel három uralom találkozási pontjánál helyezkedett el - és kicsisége miatt, eleve nehezebb sorsra volt ítélve, mint a többi végvár. Kálló, mint végvár a török elleni harcban Szabolcs megye oltalma, Erdély és a királyi Magyarország között pedig minden támadás első célpontja, Bocskaitól Rákócziig több szabadságmozgalmunk megindulásának és megszűnésének is tanúja volt - írta a várról annak kitűnő kutatója, Koroknay Gyula tanár, a nyíregyházi Jósa András Múzeum volt művészettörténésze. Irodalom KOROKNAY GYULA: Kálló egykori vára. In.: A nagykállói járás múltja és jelene. Nagy kálló, 1970. 55-72. old. KOROKNAY GYULA: Kállói kapitányok. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. Szerkesztette: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2006. 166 old. Dr. KOMÁROMY ANDRÁS: Kálló mint végvár. Hadtörténelmi Közlemények 1897. I. 27-^46. old. Kiss GÁBOR: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Panoráma, Budapest, 1984. 394-396. old. Nagykálló. In.: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Szerkesztette: Entz Géza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 100-104. old. DOMOKOS GYÖRGY: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. Balassi Kiadó Budapest, 2000. 160 old. 30