Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Bene János: Vár a síkságon. Őfelsége kállói végháza

bi, szerinte szükséges bővítések feltüntetésével. Baldigara már egy félig megépített erődítményről vette fel az alaprajzot. A bástyák és a kötőgátak falazása, a földtöltések elkészültek, de a mellvédek még hiányoztak. A már megépült védmüvekkel kapcsolatban komoly kifogásokat emelt, elsősorban azt, hogy a vár túl kicsi, a kötőgátak nem elég vastagok. Ezek szólnak amellett, hogy az eredeti tervek nem Baldigarától származnak. Ő egyébként még egyszer, 1580-ban járt Kálióban az építkezések irányítása végett. A munkálatokat a környék jobbágyai végezték, akiket Báthori Miklós főispán rendeltetett ki. A legnagyobb és legsürgősebb feladatot az árkok kiásása, a sáncok földmunkája, a sövényfonatok elkészítése az egész vár cölöpsorral övezése jelentette, ezeknek ugyanis el kellett készülniük akkorra, mire a szolnoki törökök megjelennek. A munkásokat és az építkezést a váratlanul feltűnő törököktől a szatmári és az ecsedi katonák biztosították. A vár építésének legnagyobb terhe a 30 éves új kapitány, Prépostváry Bálint vállára nehezedett. A vár felépült, Prépostváry a környékbeli jobbágyokat is kiképezte katonának, jó néhány közép-szabolcsi falut visszaszerzett a hódoltságból, de ami a legfontosabb, meghiúsította a török terveit a hódoltságnak a Tiszáig való kiterjesztésére. Sok borsot tört a szolnokiak orra alá, nem véletlen, hogy a budai pasa rendre felpanaszolta őket Miksa főhercegnél, követelve a kállói vár lerontását. Prépostváry nagy műve Szabolcs vármegye védelmére készült, de volt egy másik jelentős kihatása is. Kálló újjáépült, bár nem a régi helyén, hanem a vár tövében úgy, hogy annak egyik bástyáját és a várkaput a település körülvette. Nem sokkal később elkészült a várost övező kettős palánk is. Az idők során a várról több metszet is készült, ezek hitelessége azonban erősen vitatható. Hitelesnek tekinthetjük azonban azt a metszetet, melyet a német városok sokat foglalkoztatott metszője, Gaspar Merian után Lukas Georg Sicha készített 1665-ben. Ez utóbbinak az a különös értéke, hogy Eggen alárajzolta a vár lépték utáni alaprajzát, valamint a védőöv keresztmetszetét is. Ez alapján 2006-ban elkészítettük a vár rekonstrukcióját is. A várba csak a városon keresztül lehetett bejutni. A várost is kettős palánk övezte, egy külső karósor és egy belső, gerendákból rótt kerítés. A városnak csak délen volt kapuja, a metszetek szerint innen indult az út Semjénen át Szatmárra, ebből ágazott ki először a balkányi és szakolyi út, valamint a Tokajba vivő út. A városkaputól balra a két palánk között volt a latorkert. A várat és a várost, bár egymásba épültek, de elválasztotta a várárok. A várat körülvevő mocsarat a Kálló patak táplálta. A várárok a rajz szerint nagyjából 3 méter mély és 5 és fél méter széles lehetett. Túlsó partján a falak tövében háromméteres, kihegyezett cölöpsor állt, amely kapcsolatban volt a várost körülvevő kerítéssel. A különbség a kettő között az, hogy míg a várost övező cölöpsor egészen tömött, a vár kerítésében az egyes karók nincsenek szorosan egymás mellett. Az alaprajz szerint a vár teljesen szabályos, dél felé kissé nyújtott, négyzetes alapú erősség. Négyzetes jellegét azonban a négy sarkon álló hatalmas, olasz bástya inkább csillagformához tette hasonlatossá. A vár teljes szélessége észak-déli irányban mintegy 50 méter, a kötőgátak hossza 18-20 méter, a bástyák élei is nagyjából ugyanennyiek. A falak nem voltak függélyesek, hanem kifelé 80 fokos szögben lejtettek. Anyaguk föld, kívülről téglaburkolással. Ennek a külső téglafalnak a vastagsága állítólag 2 méter volt. A földsáncot a metszet tanúsága szerint cölöpök tartották. A falak kívülről 7,5 méter magasak, belülről 5,3 méteresek, 25