Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Demsea Dan: Az aradi vár története

Demsea Dan Az aradi vár története

1 Az erdélyi hegyek közül kilépő Maros Arad alatt számos ágra szakadt és a kanyargós főmeder is sűrűn változtatta helyét. A Maros-völgy kettős útja - maga a tutajozható, hajózható folyó és a mellette haladó szárazföldi út - Erdély legfontosabb, már az őskortól használt útvonala. Ezen az úton szállították a hegyvidék kincseit, elsősorban a sót és az aranyat a Kárpát-medence középpontjába. Ez az út volt és maradt az Árpád-korban kialakult királyi vármegye, majd a középkori Arad város fő ütőere. A Szent István kori Arad megye ispáni vára (Orod) a mai nagyváros központjától 7 kilométerre keletre, Öthalom (újabb román neve Glogovac, majd 1947-től Vladimirescu) község határában állt. A gerendavázas szerkezetű ispáni földvárat az aradi múzeum régészei 1975-79 között tárták föl. A vár a folyó két ága által körül ölelt szigeten állt. Nem messze tőle - romjai a mai község római katolikus temploma mellett találhatók - magasodott az orodi prépostság kéttornyos, háromhajós, egy kereszthajóval rendelkező, Szent Márton tiszteletére szentelt hatalmas bazilikája. A prépostságot II. Béla a 12. század második harmadában alapította. Néhány évtized múlva a közeli ispáni vár is az egyház tulajdonába ment át. A 13. század elején még változatlanul fennállt azonban a királyi várszervezet, mint azt az 1213-ban kelt váradi tüzesvaspróba jegyzőkönyve igazolja. Ebben az aradi várszervezet hadnagyát és négy századosát sorolták fel. Egy évtized múlva a korábbi rongálásokat kijavítva újból felszentelték a templomot, mint ezt III. Honorius pápa 1224-ben kelt leveléből tudjuk. Az aradi prépostság vezetői gyakran országos méltóságot is viseltek. Többen közülük királyi kancellár, alkancellár címmel büszkélkedtek, az irányításukkal működő aradi káptalan pedig hosszú évszázadokig hiteleshelyként működött. Az itt kiállított oklevelek Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes, Torontál és Zaránd megyék életében alapvető fontossággal bírtak. E páratlan értékű iratanyagot a török támadás elöl, 1550-ben Gyulafehérvárra menekítették. Nem sokkal utána elpusztult a templom és a törökök 1552-től tartósan berendezkedtek e vidéken. Az elpusztított régi vár és a szintén erős fallal körülvett templom üszkös falai lassan az enyészeté lettek. A törökök a marosi átjárót vigyázó erősségüket 1554-55-ben már nem itt, hanem új helyen, Orodtól 7 kilométerre Nyugatra, a folyó egyik nagy kanyarulatának jobb partján építették fel. Ez az új hely stratégiai szempontból nagyon fontos volt. A temesi várból a gyulai várhoz vezető út itt keresztezte a Marost és ezt az átkelőt vigyázta a török erősség. 1 A témához bővebben lásd: BENKŐ Elek, CSIKÁNY Tamás, CziGÁNY István, DEMSEA Dan, DOMOKOS György szerzőtársak által közreadott Az aradi vár (Bp. Zrínyi Kiadó, 1998) c. munkát E cikk illusztrációi is e könyvből származnak. 18