Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története

délnyugati saroktoronytól keleti irányban 54 m-re, téglafalazással épült. A várfalból déli irányban kb. 4 méternyire nyúlt előre. Az épület az udvar felé, azaz északi irányban mintegy 14 méternyire terjedhetett. Három kelet-nyugati irányú, téglalap alaprajzú dongaboltozatos helyiségre oszlott, melyből a várfalból kiálló nagyobb déli traktus mintegy 22 méter hosszú, falai 2.4 - 2.5 m vastagok voltak. Padozata fehér márványlapokkal, illetve egy háromszög alakú téglákkal lerakott középkori, és két római kori réteget rejtett magában, tehát az épület római kori alapokra épült. A helyiségek bontásakor a félköríves dongaboltozat alatt még megfigyelhetők voltak a „román-stylű oszlopfők - minden bizonnyal gyámkövek - is. A belső falsíkok vakolatát sárga, fehér vörös színű dőlt négyzetes mezőkre osztott álló geometrikus falfestés borította. A várfalak elbontásakor egyrészt kiderült, hogy azokat később építették az épülethez, másrészt a várfalak megőrizték a külső vakolt, meszelt falsíkok geometrikus díszítését „testszínfestéssel kockázva felülről egész az alapig". Az épület 1686-után - a máriacelli képen kívül - tetővel már sohasem ábrázolták. A 18. században az emeletre földtöltést raktak és előbb ágyúbástyának, majd tüzérségi raktárnak használták. A déli szárny 1853-ban földszintes épületként még állt, 1861 előtt lebontották. A mai Vár utca és a Deák Ferenc utca találkozása táján állhatott. A vártemplom Építésének ideje egyelőre vitatott, létezéséről csak késői adatok vallanak a 16. század eleje és a 18. század vége közötti időszakból. Az egyik véleménycsoport, amely történeti és művészettörténeti adatok kombinációjából következtet, feltételez egy korai, 11. század első felében épült, királyi alapítású román stílusban épült vártemplomot (Cs. Sebestyén Károly, Nagy Zoltán, Kozák Károly, Szekfü László). A rendelkezésünkre álló történeti adatok egyelőre elégtelenek annak eldöntésére, vajon a források Szent Mária egyháza a várban vagy a Palánk északi részén állt-e, és melyikhez kapcsolható a mariánusok 1316-ban említett rendháza. Az adatok bizonyos kombinációja azt látszik erősíteni, hogy a Szűz Mária, azaz (a régi) Boldogasszony egyház valóban a Palánkban keresendő. A vedutákról ismert középkori gótikus várbeli templomról biztos korabeli források nem szólnak. Ennek egyik oka, hogy a templom alapítója és fokegyura a király volt, így adományozásokat rögzítő oklevelek nem is keletkeztek. A vártemplom egyetlen írásos említése Dugonics András Jeles történetek című munkájában szerepel. Dugonics ugyanis 1794-ben Csete István korábbi, 18. század eleji munkájára (A hagyomány, a tapsztalás) hivatkozva úgy tudta, hogy ,JSzent Örzsébetnek templomát a' Szegedi várba építtette Ötödik László király." Romjait gyermekkorában még látta, de Mária Terézia korában a kazamaták (mai vármaradvány) felépítésekor elbontották, „...mivel töllök nem messze vala által ellenekbe." Leírása hiteles, hiszen az 1686-ban, és azt követően készült látképeken, térképeken a templom látképi ábrázolása és alaprajza is több ízben szerepel. Eszerint a török uralmat szinte sértetlen állapotban vészelte át. Magas, karcsú, impozáns, támpillérekkel megerősített gótikus templomként ábrázolták. Kelet-nyugati tájolású, téglalap alakú fohajójához a szokatlanul hosszú, a nyolcszög három oldalával záródó - talán szerzetesi kórussal nyújtott - szentélye átmenet nélkül csatlakozott. A szentély északi oldalához szögletes alaprajzú sekrestye, és egy nyolcszög alapraj11