Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagymarészvénytársaság története 1900 és 1918 között. A Makói Múzeum Füzetei 106. (Makó, 2008)

A makói hagyma kereskedelméről legalább olyan kockázatos írni, mint magát a hagymát termelni. Éppen száz éve került ki a világpiacra hagymánk, (1883 Brüsszel) s ez időtől kezdve örök s igen csak kibékíthetetlen ellentét van a hagymát termelők s az azzal kereskedők között. Azt, hogy az érdekek egyesítését nem nagyon sikerült elérni, sem a múltban, sem napjainkban, mutatja az a rengeteg különböző nevü, célú, s hosszabb- rövidebb ideig működő cég, társaság, szövetkezet, mely mind azzal a hangzatos jelszóval alakult meg, hogy megteremtse az összhangot a termelés és a kereskedelem között. Mielőtt kissé száraz, történeti ismertetésbe kezdenénk a régi dolgokról, utalni kell közelmúltunk és napjaink zöldségfrontjának kacskaringóira is. Elég a napi újságokat, a rádiót és a tévét figyelemmel kísérni, s máris érdekesebbé, ám egy cseppet sem érthetőbbé válnak a régi hagymások küzdelmei. Korábban még azt reméltük, hogy az oly régen óhajtott összhang és egyetértés a tulajdonviszonyok generális megváltozásával egycsapásra létrejön, ám igen rövid idő alatt, s sajnos súlyos hibák után is, ma már látjuk, bőven akad itt még tennivaló. A hagyma „üzlet" mindig politikai kérdés volt, ma is az. Ezért volt nagy jelentősége Erdei Ferenc mindent tudó, s mindent érző személyének, a kusza szövevényben egyenes utat mutató gondolatainak. E szerény dolgozat is sokszor fog munkáira támaszkodni. A makói hagymával való kereskedés első formáiról, s az azzal foglalkozókról értékes adatokat találhatunk Petrovics György, Márton György és Tóth Ferenc munkáiban. A 19. sz. végén - állapítják meg a szerzők - már döntően makói zsidó kereskedők kezében volt a hagymaexport. (Iricz, Mandl, Montag, Léderer, Steinfeld, Klein, Strausz)

1 Ekkor már csak az emléke élt az ún. „gatyás kereskedőknek" és a tergovácoknak. A magyar s értelemszerűen termelői hagymakereskedelem első komoly vállalkozását századunk hozta meg. Bár a 19. században is voltak makói termelők, kik vállalva a nem kis kockázatot és nehézségeket, egyben kereskedtek is hagymájukkal, (Körösi Mihály, Joó József, Kocsis Ferenc, Szalay Sándor, Fejes Sámuel) sőt alkalmi egyesülésbe is léptek az osztrák, német és boszniai piacon, vállalkozásukat azonban nem sikerült hosszú ideig fenntartani. A század végére az exportkereskedelem, mint már mondottam, teljesen zsidó kereskedők uralták. E kereskedők egy részéről így ír Petrovics György: „A galíciai kereskedőknek Makón való megjelenés, ha szerzett is jelentékeny új piacot a makói hagyma számára, nem jelentett szolidság és üzleti tisztesség tekintetében nyereséget a makói kereskedelemnek ... 1 MARTON GY. 1927. 18-27. PETROVICS Gy. 1922. 10-17. TÓTHF. 1969. 77-81. 5