Halmágyi Pál: A makói hagymaszövetkezet, majd hagymarészvénytársaság története 1900 és 1918 között. A Makói Múzeum Füzetei 106. (Makó, 2008)
egy év alatt, 1912 nyarára már be is fejezték. A tervből csak az első legnagyobb raktári egység (250 vagonos) épült meg és a hozzá vezető egy mellékvágány. A vasúti csatlakozás műszaki átadás-átvétele „műtanrendőri bejárása" 1912. november 16-án történt meg, s a város a létesítmény használatba vételi engedélyét 1912. december 12-én tartott ülésén adta meg. 2 5 A megvalósult beruházás értéke a kiadott hatósági bizonyítvány szerint: 266 560 K volt. 1912-ben szállítottak először fokhagymát Makóról Törökországba - a különben szintén nagy hagymatermelő területre -, s ezért a Hagymarészvénytársaság kérte a városi tanácsot, hogy adjon igazolást: a 100 q fokhagyma, „makói magyar föld terménye" volt. A bizonyítványt természetesen megkapták. 2 6 A Hagymarészvénytársaság már alakulásakor tervezte, hogy baromfiak hizlalásával és exportálásával is foglalkozni fog. 1913-ban látta elérkezettnek az időt, hogy libavágó telepet építsen. A tervek szerint a nagyraktár mellett építették volna fel a vágóhidat, melynek rajzait megőrizte a makói levéltár, de végül ebből a beruházásból nem lett valóság. 2 1910. június 26-án a Hagymarészvénytársaság olyan lépésre szánta el magát, melynek következményeit jó pár évig viselte. Társasági szerződéssel közkereseti társaságot alakított a legnagyobb makói - meghatározó többségében zsidó - kereskedőházakkal. 28 (Strausz József, Strausz Mózes, Strausz Lipót, Strausz Salamon, Klein Gábor, Klein Salamon, Schwartz Áron, Salczer Jakab, Landesmann Mór, Wéber Mózes, özv. Montág Simonné, Montág Vilmos, Weisz Mózes, Paskesz Tóbiás, Weinberger Vilmos, Stegman Izsák, Perimutter Izrael, Teitelbeum József, Battka István, Krausz A. Herman, Pulitzer Sámuel, Kaufmann Adolt, Leipnik Ignácz, Guttman Lipót, Salamon Izrael, Ifj. Pollák Izrael, Kornfeld Dávid, Rubinstein Márton, Lichtenstein Izsák, Engl Jakab és Weisz Adolf.) Az olvasónak talán már unalmas újra látni az induláskor most is szépen megfogalmazott célokat, de az, hogy ezeket szinte változatlanul hangoztatni kellett (1900-ban, 1906-ban, 1910-ben), mutatja azt, hogy az örökös próbálkozások ellenére a „hagymaüzlet" egy csöppet sem lett az eltelt 10 év alatt kiszámíthatóbb, tisztább és becsületesebb. E legújabb közkereseti társaság is azért alakult, hogy a makói hagyma- és zöldségpiacon eddig tapasztalt, „mint a termelők, mint a kereskedők érdekeit mélyen sértő tisztességtelen üzelmeknek véget vessen". Az előbbiekben láthattuk, hogy a Hagymarészvénytársaság milyen hatalmas forgalmat bonyolított le, a közkereseti társaságban elfoglalt részesedéséből viszont képet alkothattunk az egész makói hagymaüzlet nagyságáról. A Strausz, Weisz stb. cégek az alapításkor 167 000 K-t, a Hagymarészvénytársaság pedig 22 000 K-t fizetett be készpénzben az új közkereseti társaság pénztárába. A megállapodás szerint a haszon 83,5 %-a a Strausz, Weisz stb. cégeké és 11 %-a a Hagymarészvénytársaságé, a fennmaradó 5,5 % haszon hovafordításáról pedig a vezetőség döntött. A veszteségek és kiadások ugyanilyen arányban terhelték a szerződő feleket. Különös figyelemmel intézkedik a szerződés a versenytilalomról. A Strausz, Weisz és társai cég tagjai között korábban felállított versenytilalom ugyanúgy kötelezi a tagokat az új társa2 5 MVL: Pm. h. i.: 17 929/1912 2 6 MVL. Pm. h. i.: 12 529/1912 2? MVL. Pm. h. i.: 13 231/1913 2 8 OL. K.: 184-1915-50-139226 (14304/911) 20
