Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Marjanucz László: Az ország gazdasági és politikai helyzete és változásai 1956 őszén

beszéde - melyben Sztálin terroruralmának számos mozzanatát elítélő kontextusban fejtette ki- mindinkább defenzívába kényszerítette a legjobb magyar tanítványt. Ezt igazolja, hogy miközben - ellentmondásokba bonyolódva- elismerte szerepét a justizmordokban, sietett racionalizálásokat és igazgatási átszervezéseket meghirdetni, hogy féken tartsa a pártállam káderállományát. 1956 márciusától már nem csupán a pártvezetés reprezentánsaira, hanem egy „társadalmi parlamentre, a valóban égető kérdéseket napirendre tűző Petőfi Kör vitafórumaira figyelt a közvélemény. Azokon egyre élesebben bírálták a fennálló állami és pártvezetést olyan nyíltsággal és felkészültséggel, mintha nem is egy monolit párturalom árnyékában zajlottak volna. Bár a szovjet függést és a többpártrendszert nem hozták szóba, az „új tavaszi seregszemlét" a fejbólintó jánosokból álló Központi Vezetőség „párt- és népidemokrácia-ellenes fellépésnek" minősítette. A tervezett újabb letartóztatásokat azonban Rákosi már nem tudta foganatosítani, mert a „gazda", Hruscsov és a szovjet pártvezetés ismét közbe lépett. Ennek köszönhető, hogy az MDP KV 1956. júliusi ülésén menesztették Rákosit. A „megromlott egészségi állapotra" hivatkozás és a nem kevésbé moszkovita Gerő előtérbe állítása egyben világossá tette a desztalinizáció határait is: a Kreml a XX. kongresszus után is csak kipróbált és feltétlenül szovjethű figurákat látott szívesen a birodalom csatlósállamainak élén. Ekkor tűnt fel újra a felső vezetésben Kádár János, aki két évvel korábbi szabadulását követően Pest megyei párttitkárból lett Gerő helyettese. Gerő főtitkári bemutatkozása az elődjével vállalt folytonosságot tükrözte, ugyanis „borítsunk fátylat a múltra" felhanggal tabula rasát hirdetett. A nyári uborkaszezont követően azonban a koncepciós perek áldozatainak nyilvános eltemetése már valódi gyúanyagot szolgáltatott az esős idő ellenére is a ravatalokhoz zarándokló százezrek néma demonstrációjához. Október közepén már élénk politizálás jellemezte a fővárosi és a vidéki egyetemeket is. Szeged ebből a szempontból kiemelkedő helyet foglalt el. Felsőbb utasításra az egyetemi DISZ Bizottság október 16-ra nagygyűlést hirdetett a bölcsészkar auditorium maximumába, amelyen végül is az új diákszervezet létrehozásán fáradozó egyetemisták vették át az irányító szerepet. A Lejtényi András és Kiss Tamás vezette nagygyűlésen többről volt szó, mint az orosz nyelv fakultatív oktatásáról, vagy a menza helyzetéről: kimondták, hogy az ifjúság elvesztette bizalmát a DISZ iránt, s 79