Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Bálint László: A forradalom Makón 1956-ban

Hamarosan a tüntetők több csoportra oszlottak és külön-külön vonultak. Az egyik csoport a járásbíróság épületéhez ment. Betörték a kaput és beözönlöttek az épületbe. A politikai foglyok kiengedését követelték. Csakhogy ott politikai foglyok nem voltak. Az őrszemélyzet kényszerűségből elővezetett néhány köztörvényes bűnelkövetőt. Ezeket azonban a tüntetők visszavitették a fogdákba, mondván: tolvajoknak ott a helyük. A huzavonának Papp József rendőrhadnagy, a rendőrkapitányság közrendvédelmi parancsnoka és rendőreinek megjelenése vetett véget. A rendőrök a tüntetőket minden különösebb kényszer alkalmazása nélkül távozásra bírták. Egy másik tüntető csoport a járási pártbizottság épületéhez vonult. Tartani lehetett attól, hogy a tüntetők ide is betörnek. De nem törtek be. Csak a bejárat mellett a falra erősített vörös csillagos népköztársasági címert törték össze és taposták meg. Fazekas őrnagy ekkor rendőri erősítést kért a BM Csongrád megyei Főosztálytól. Szegeden azonban ekkor már folytak a hatalomátadási tárgyalások. A segítség elmaradt. Szegedről az a válasz jött, hogy a helyzetet Makón oldják meg, ahogy tudják. A szegedi elutasító választ követően, a pártbizottsági utasítás alapján Fazekas őrnagy parancsba adta Kovács István főtörzsőrmester őrsparancsnoknak, hogy a kijárási tilalomra hivatkozva akadályozza meg a további tüntetést. Kovás főtörzsőrmester és 16 rendőr szuronyos puskákkal felfegyverkezve kivonult a városba. Talán 21.00 óra lehetett, amikor találkoztak a legnagyobb tüntető csoporttal. Az őrsparancsnok fölszólította őket, hogy oszoljanak szét. Voltak, akik eleget tettek a felszólításnak, voltak, akik együtt maradtak. Ezekre rontottak rá a rendőrök. Kovács főtörzsőrmester későbbi vallomása szerint „voltak olyan ellenforradalmárok, akik nem akartak elmenni, ezek ellen puskatust használtunk, így tűz megnyitására nem került sor". Lövés tehát nem történt, de brutális ütlegelés vette kezdetét." A tüntetést a makói rendőrök szétverték. A forradalom leverése után Kovács István rendőr főtörzsőrmestert úgy emlegették, mint „a rendőrség leghelytállóbb tagját". Október 28-án délelőtt több ezres részvétellel parasztgyűlést tartottak a városi tanács épülete előtt. Fő téma az elvett földek visszakövetelése volt. A pártbizottság erre az alkalomra a termelőszövetkezeti tagságot is mozgósította a forradalmi követelések ellensúlyozására. Hiába hangzott azonban fel itt-ott a „földet vissza nem adunk", végül megalakítottak egy 15 főből A tüntetésben résztvevők visszaemlékezése szerint volt sortűz, vagy a levegőbe, vagy vaktölténnyel lőttek a rendőrök. Gáspárovits János visszaemlékezése 91