Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Marjanucz László: Az ország gazdasági és politikai helyzete és változásai 1956 őszén
összecsapásokra került sor, melynek során véresre vertek több fiatalt, sőt az egyetemi diákotthonban a hallgatókat védelmező Perbíró professzort is ütlegelték. Bár a hatalom meg akarta mutatni erejét, sem az egyetemi vezetés, sem a lakosság megfélemlítése nem sikerült. Baróti Dezső a szegedi pártbizottság éjszakai ülésén ítélte el az államvédelmis brutalitást, a diákok pedig 25-én is folytatták a tüntetést. Ezen a napon jelentős változás történt Szeged igazgatásában: miután a tanács és végrehajtó bizottsága megbénult, az MDP vezetői a katonai közigazgatás bevezetése mellett döntöttek. Szeged formálisan katonai diktatúra alá jutott, elrendelték a sajtócenzúrát, fenntartották az éjszakai kijárási tilalmat, a város élére az ávónak engedelmeskedő Halász Gyula főhadnagy került. De ez sem akadályozhatta meg a Klauzál téri délutáni tüntetést, amelyen Kaló Flórián elszavalta a Nemzeti dalt. Ezekben a napokban országos és helyi viszonylatban a hatalomért folyt a harc. Sokpólusú, különböző jellegű és eltérő szervezettségű csoportosulások cselekvéseinek kusza láncolatából álltak össze a forradalmi napok eseményei. A népfelkelés fegyveres csoportosulásai Pesten bármifajta összehangolás nélkül a vidékről bevezető országutak stratégiai jelentőségű pontjaira települtek. A bomlófélben levő pártvezetés erejéből semmilyen konstruktív alternatíva megfogalmazására nem tellett, csak arra, hogy újabb véres összeütközést provokáljon. Ilyen volt a Parlament előtt demonstráló tömegbe lövetés október 25-én. Hiába váltották le ezután Gerőt és lépett helyébe Kádár, a felkelők szemében mindez nem változtatott azon, hogy az ávó egységei vérengző közellenségnek tekintendők, melyek mögött a pártvezetés konfrontációs szárnya húzódik. Ezt a meggyőződést erősítették a más vidéki városokban, így Szegeden is eldördült sortüzek. Eddig a tömegek „kilengése" városunkban is a kommunista jelképek eltávolítására, az épületek és szobrok „csillagtalanítására" irányult. Leszerelték a városháza faláról a szovjet csapatoknak emléket állító táblát, a bírósági épületről a vörös csillagot. Október 26-án azonban az egész város mozgásba lendült. Eredetileg a „ törvényesen megválasztott vb tagjai" hívtak össze 26-ra nagygyűlést, de erre a programra rászerveztek a forradalmi erők is. Céljuk jelentős erődemonstráció volt, hogy a hatalomról szóló tárgyalásokon kedvezőbb pozícióba kerüljenek. Utólag úgy látszik, a nagygyűlés szervezése mögött álló MDP-funkcionáriusok, a magukra talált tanácsi vezetők mintha ösztönözni akarták volna az embereket, hogy menjenek el a Széchenyi térre. Készült rá az egész város, ám reggel a katonaság lezárta a teret, s bejelentették a gyűlés betiltását. Akik ezt 82
