Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben

irat nem maradt fenn. (A IX. SS-hegyihadtest parancsnoksága csak november 10-én települt át Budapestre Zágrábból.)

1

8 Pfeffer-Wildenbruch - Friessner és vezérkari főnöke, Helmuth von Grolman altábornagy szerint - alkalmas lehetett a védelmi állásrendszer kiépítésének felügyeletére, illetve az arcvonal mögötti népmozgalmak és szabotázsok megelőzésére vagy elfojtására, de hadműveletek irányítására nem. Márpedig a front november első napjaiban elérte a magyar fővárost. Ezek után került sor Breith harcparancsnoki megbízására. A német vezetés eme kettőssége, amely tovább bonyolította a magyar főváros térségében a vezénylési viszonyokat, december 12-én szűnt meg, amikor a IX. SShegyihadtest parancsnoksága a német 6. hadsereg egyik hadtestparancsnokságaként átvette a harcvezetést a pesti hídfő, valamint a nagyváros teljes területén. Breith-et ezt követően (még az ostromgyűrű bezárulta előtt) elvezényelték a pesti hídfőből.

1

9 A némethez hasonlóan a magyar politikai vezetés is megkísérelte, hogy beleszóljon az események alakításába. December 31-én a Kőszegen tartózkodó Szálasi miniszterelnöki minőségében Budapest kormánybiztosává, pártvezetőként a főváros pártmegbízottjává nevezte ki Vajna Ernőt (a belügyminiszter testvérét), aki egy különgépen másnap be is repült az ostromlott fővárosba.

2

0 Sokkal többet azonban nem ért el vele, mint az amúgy sem egyszerű vezetési viszonyok további bonyolítását. Vajna ugyanúgy nem játszott érdemi szerepet, mint Hindy. Gondoljuk végig: a harcok irányítója a gyakorlatban egy alezredes (Lindenau), aki több német és magyar tábornok felett rendelkezik; a tényleges parancsnok a birodalmi párthadsereg háromcsillagos rendőrtábornoka (Pfeffer-Wildenbruch), akit a várt ellenállás letörésére helyeznek ide, de akinek nincs harcvezetési gyakorlata; kettejük szervezetszerű elöljárója a német 6. hadsereg kemény, de a magyarokat nem sokra tartó parancsnoka (karácsonytól Hermann Balek páncélostábornok); végső soron a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka (karácsonytól Otto Wöhler gyalogsági tábornok), mivel Magyarország egésze ekkor már hadműveleti terület; ám ott van a magyarországi SS- és rendőralakulatok főparancsnoka (Winkelmann), s a Festung Budapest parancsnoka épp egy SS-tábornok, aki formailag is alá van rendelve l

s Ungváry Krisztián: Budapest ostroma (Budapest, 1998; a továbbiakban: Ungváry) 36-37.o.; Zákó András: Őszi harcok 1944 (Budapest, 1991) 100-101.o. 1

9 uo. 2

0 Ungváry 224.o. 43