Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Számvéber Norbert: Páncéloscsata a magyar Alföldön

hagyjon némi eröt körvédelemben, a zömmel pedig október 26-án törjön ki Nagykálló felé. A szovjetek csupán igen súlyos veszteségek árán, felszerelésük zömének hátrahagyásával tudtak kijutni a bekerítésből. Nyíregyházát 26-án éjjel ismét elfoglalták a németek, így a német-magyar csapatok átkelhettek a Tiszán, és új védelmi vonalat építhettek ki a folyó mögött. Az alföldi páncéloscsata október 31-én a polgári és tiszalöki német hídfők feladásával ért véget. A szovjetek vesztesége - német adatok szerint - október 6. és 31. között 632 harckocsit és önjáró löveget, de saját adataik szerint is legalább 525 páncélost és mintegy 84 ezer katonát tett ki. A német-magyar csapatok szovjet adatok szerint október 20-ig 133 harckocsit és rohamlöveget, október 28-ig - becslésünk szerint összesen kb. 270 páncélost és megközelítőleg 15 ezer német katonát veszítettek. A magyar élőerő-veszteséget hiteles dokumentumok hiányában még megbecsülni sem lehet. A csatában a szovjetek a gyorsaság kedvéért felhagytak az úgynevezett mély hadmüvelet elveinek megfelelő, begyakorolt eljárásaikkal, és egyfajta szovjet „villámháborút" szerettek volna megvalósítani, de erre a németekétől eltérő vezetési elveik, tisztjeik képzettségi szintje és csapataik szervezete nem tette őket alkalmassá. A szovjetek elfoglalták a Tiszántúlt, közelebb kerültek Budapesthez, a Kárpátokban is visszavonták előlük a magyar 1. hadsereget. Ám kitűzött céljukat: a Dél Hadseregcsoport zömének bekerítését és szétzúzását nem sikerült végrehajtaniuk. A németek nem tudták megállítani a szovjet 2. Ukrán Frontot, de feltartóztatták, amíg Észak-Erdélyből erőiket kivonták, és átcsoportosították a Tisza mögé. A szovjetek pürrhoszi győzelmet arattak, a németek pedig elhárító sikert könyvelhettek el. 80