Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)
XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Halmágyi Pál: Az Arad és Makó körüli harcok 1944 szeptemberében
Heszlényi József néhány hónappal az események után, 1945. január 2-án papírra vetett elemzésében le is rajzolta csapatai támadási irányait. E vázlaton még egyáltalán nem szerepelnek a Makó körzetéből meginduló honvédegységek és a város körüli határszakaszt őrző 55. határvadász portyázó osztály katonái. A későbbiekben, ahogyan érkeztek be a kijelölt csapatok, úgy jelentek meg Heszlényi altábornagy visszaemlékezésében is. így pl. a szeptember 13-i nap eseményeit összefoglaló rész a következő mondattal fejeződik be: „A 8. póthadosztály SzegedMakó területén felvonul, " majd szeptember 14-én feltűnik a 20. hadosztály, melynek „ éle kirak Lökösháza körletében ,4 6 Az először még szeptember 4-re kitűzött támadási időpontnak megfelelően az ország délkeleti sarkába beérkező egységek azonnal megkezdték a szembenálló ellenség erőszakos felderítését, majd a honvédek a kijelölt készenléti állásokba felvonultak. Szeptember első napjaiban a szokásos határvédő (granicsár) erőkön kívül, Arad körül csak egyetlen román hadosztály tartózkodott. A magyar felvonulás azonban felkeltette a román hadvezetőség figyelmét, és fokozatosan újabb és újabb egységeket küldtek a térségbe. Erre lehetőséget adott az is, hogy a magyar Fővezérség sorozatosan el- és elhalasztotta a támadás megkezdését. Előbb 4-éről 5re, majd 9-re, 10-re, 1 l-re. Végül csak szeptember 13-án reggel 6 órakor indult meg a támadás. A közel 10 napos tétovázás, melynek során egyik nap előrevonultak a katonák a készenléti állásokba és felkészültek a támadásra, majd visszavonták őket a határról, azután egy nap múlva ismét előrementek, majd ismét hátra, és ez így ment egymás után négyszer. Mindez megteremtette a lehetőségét egyrészt annak, hogy újabb és újabb román erősítések érkezzenek ezalatt a térségbe, másrészt pedig a meglepetés, a váratlanság ereje is teljesen elszállt. Igaz, hogy közben a magyar támadó csoportosítás is erősödött a fokozatosan beérkező újabb és újabb csapategységekkel. Nézzük meg, hogyan emlékeznek a 60 évvel ezelőtti napokra az eseményeket átélő résztvevők, az egykori honvédek és határvadászok. Ráskay Pál főhadnagy az 1. páncéloshadosztály 5. gépvontatású tüzérosztályának segédtisztje a következőket jegyezte fel naplójában: „ Magyarbánhegyes, szept. 8. Délután az osztályparancsnok a 6. hadosztályhoz megy, ahol közlik, hogy másnap megindul a támadás. 19h-kor a megalakított felderítőosztagok a beosztott tüzérséggel előre mennek Dombegyházára, hogy elfoglalják megindulási helyeiket reggel A zászlóaljparacsnokság, tüzérparancsnokság és zöm Olh-kor indulna, de 21h- kor hirtelen parancs szerint a támadás 24 órával eltolódik. Magyarbánhegyes szept. 9. 4 6 HL Personalia 61/a Heszlényi József iratai 66
