Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Illésfalvi Péter: A honvédség erdélyi harcai 1944-ben

sikerült az ellenséget megállítani, majd később visszaszorítani. A kritikussá vált helyzetben indult meg a 2. páncéloshadosztály ellentámadása. A seregtest még a délelőtti órákban beérkezett a várostól északkeletre emelkedő Vaskapu 443-as magassági pont területére, s ellenlökését onnan indította meg déli irányban. Azonban előretörésük elakadt az ellenség igen szívós ellenállásának következtében, s így a Tordától keletre elnyúló platón egy hídfő maradt szovjet-román kézen, amelyet többé már nem is sikerült felszámolni. Szeptember 16-án a 2. páncéloshadosztály és a 25. gyaloghadosztály megtették előkészületeiket a másnapi ellentámadásra, amelynek célja a Sósfürdő-dél és a 367-es magassági pont közötti ellenséges hídfő felszámolása lett volna. A másnap meginduló saját ellentámadás, melyet a 25. gyalogezred parancsnokának harccsoportja és a 2. páncéloshadosztály hajtott végre, a hihetetlenül erős ellenséges csöves és sorozatvető tüzérségi tűzben és a befészkelt támpontok előtt elakadt. A következő napon újból felkészültek ugyanezek a csapatok, hogy még egyszer megpróbálják a kitűzött célt elérni. Szeptember 19-én 11 órakor indult meg a támadás erős, összefogott tüzérségi előkészítést követően. A 25. gyalogezred harccsoportja a 10. rohamtüzérosztály támogatásával elfoglalta a ridót, de a 2. páncéloshadosztály 6. gépkocsizó lövészzászlóalja elakadt a 367-es magassági pont előtt. A szovjet hídfőt összeszorították, de felszámolni nem tudták. Az ellenség elképesztően szívós ellenállására jellemző, hogy egy bekerített 300 fős orosz csoport felszámolása után 200 megszámlált halottjuk maradt a helyszínen. A nap folyamán csapatai élén halt hősi halált a kitűnő Böszörményi Géza ezredes, aki a Torda keleti peremén lévő temetőben, szülei sírjától néhány száz méterre esett el a sorozatvető-tűzben. A következő néhány nap viszonylag csendesen telt el, mindkét fél a „sebeit nyalogatta", de a tüzérségi tűz magyar és szovjet-román részről is erős volt. Azonban 22-én reggel 8 órakor, addig nem tapasztalt erejű tüzérségi előkészítést követően, a Sósfürdő és a Szent János-patak völgye közötti szűk térben rohamra indult a teljes szovjet 180. lövészhadosztály, az ugyancsak szovjet 5. gárdaharckocsihadtest gépkocsizó lövészgyalogsága megtámogatva 30-40 T-34 típusú harckocsival. Onnan keletre a vasútvonalig a 4. gárda-lövészhadosztály két, Aranyosegerbegynél egy ezrede, a hadosztály keleti szárnyán pedig a román 7. gyaloghadosztály támadott. A támadás először a horhos irányában észak felé a 2. páncéloshadosztály csapatait érte, azután teljes erejével a Sósfürdő, Szalonnás területe, tehát a 25. gyaloghadosztály ellen irányult. A Sósfürdőnél betörő T-34esekből a 10. rohamtüzérosztály 1. ütegének hat „Zrínyi-II" rohamtarackja Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós parancsnoksága alatt a nap folyamán 18-at kilőtt. Mivel Bozsoki zászlós ezen cselekedetével megakadályozta Torda bekerítését, továbbá a tűzvonalból hátrahozta súlyosan sebesült bajtársait és megmentette osztálya néhány harcjárművét is, haditettéért a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet adományozták részére. Ugyanakkor az ellenség támadta a tordai hídfőt és attól 61