Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

XI. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó, - Illésfalvi Péter: A honvédség erdélyi harcai 1944-ben

23. A Magyar Honvédség 7,5 cm-es ágyúval szerelt 1941 M Túrán nehézharckocsija A támadás többszöri halasztás után, 1944. szeptember 5-én hajnalban indult meg. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a 2. hadsereg-parancsnokságon ekkorra már végleg lemondtak az eredeti támadási cél eléréséről, ha azt valaha komolyan gondolták egyáltalán. Veress vezérezredes szeptember 5-én hajnalban nagy valószínűséggel már csak egyet akart: előre látva a bekövetkező súlyos harcok lehetőségét, egyszerűen csak egy jobban védhető terepszakaszt birtokba venni. A Maros - Aranyos vonal pontosan ilyennek látszott. Ezzel az elképzeléssel összhangban, miután a magyar felső vezetés (ekkor még) nem rendelte el a Székelyföld kiürítését, Veress a Kolozsvár és Marosvásárhely közötti határbeszögellést szerette volna kiegyenesíteni, nehogy a szovjet-román hadseregek a „kosnai nyaknál" lecsípjék a Székelyföldet. A hadműveletre azért is szükség volt, mert a románok erői Dél-Erdélyben folyamatosan nőttek. A magyar 2. hadseregparancsnokság felderítési adatai szerint szeptember 4-én már mintegy 11 hadosztálynyira rúgtak (nem 11 hadosztályra!), s támadásra készültek. A korlátozott célú magyar támadás tehát a lehető legtöbb volt, amit tenni lehetett, s a szorult helyzetben a legjobb megoldás. Ugyanakkor még ehhez a is alig volt elegendő a csapatok száma és minősége. Középen, a Kolozsvár - Apahida terepszakaszról kiindulva, súllyal a kolozsvár - tordai műút vonalában a 9. tábori póthadosztály támadott. Tőle jobbra a Gyalui-havasok keleti előhegvei közt a 7. tábori póthadosztály alakulatai nyomultak előre a Magyarlóna - Borrév közötti úton az Aranyos folyó felé. A balszárnyon Vasasszentgotthárd térségéből a 2. páncéloshadosztály lendült mozgásba Nagysármás irányába. A támadás a románokat meglepte. A román határőrök visszavonultak, vagy megadták magukat. A granicsárok őrsein túl csak a román 20. kiképző gyaloghadosztály gyenge ellenállásába ütköztek a honvédek, amit hamar letörtek. A hadosztály parancsnokát, Constantin Visarion hadosztálytábornokot is 56