Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)
X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Babucs Zoltán: A 2.magyar hadsereg harctéri tevékenysége és a hősi halottai a Don-kanyarban 1942-1943
el - melynek következtében holttá nyilvánították-, esetleg frontsérülés vagy betegség következtében a háború után két éven belül meghalt. 3* A hősi halottak hozzátartozóit hivatalosan a HM illetékes osztálya értesítette ki, majd 1942-től a Magyar Vöröskereszt Tudósító Iroda is részt vett ebben a munkában. Természetszerű, hogy a lelkiismeretesebb parancsnokok, bajtársak, tábori lelkészek írtak leveleket a hősi halált haltak rokonságának, de ezt a hivatalosan 1943 májusban kiadott 9845/eln.22.v.-1943. számú rendelet megtiltotta. A rendelet intézkedett arról, hogy kizárólag a Vöröskereszt Tudósító Iroda szabványnyomtatványát lehetett postázni, a tábori lelkészek a lakóhely szerinti lelkészt vagy a községi jegyzőt/polgármestert értesíthették a hősi halál tényéről, kérvén őket, hogy a címzetteket ők értesítsék. 3 9 Összefoglalás és kitekintés napjainkra A m.kir. 2. honvéd hadsereget nem elpusztulni küldték ki a frontra - hiszen nincs olyan dőre politikai vezetés, amely életerős korosztályait feláldozza ilyen megfontolásból hanem abból a kényszerűségből, hogy az 1938-1941 közötti országgyarapítások német segedelmét némiképp kompenzálják. Az 1942 januárjában folytatott tárgyalásokon jegyezte meg az alábbiakat vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke: „Meg kell gondolni azt is, hogy Magyarország tisztán ideális javakért harcol. Nem keresünk Oroszországban semmit, nem úgy, mint a románok, akik minket állandóan és nyíltan támadással fenyegetnek és véreinket Erdélyben sanyargatják. ' 4 0 A frontra vezényelt hadsereget a lehetőségekhez képest felszerelték, az itthon maradt alakulatokat valósággal „levetkőztették", hogy a kivonuló hadsereget megfelelőképp ellássák. Ne felejtsük el, hogy a magyar hadiipar (mely hivatalosan 1938-tól kezdhette meg felfejlődését) termelése még nem érte a kívánt hatásfokot, a németek pedig csak ódzkodva adták át a kért fegyvereket és azok licenceit. Az igencsak feszült román-magyar helyzet - Erdély kérdésében - 1942 késő nyarára jelentősen megromlott, s félő volt, hogy határháborúra kerül sor. A magyar hadvezetőség ezért állította le a további utánpótlás kiszállítását a Donhoz, hiszen az itthon maradt seregtesteket kellett felszerelniük, nehogy a románok lerohanják hazánkat. A Magyar Királyság lakosságának közel 20%-a nemzetiségi volt, ezért úgy állították össze a kivonuló alakulatok legénységi állományát, hogy a nemzetiségek is arányosan kivegyék a részüket a hadkötelezettségből - a nemzetiségi katonák Béke poraikra I. 17.o. 9 Béke poraikra I. 17.o.; a 9845/eln.22.v.-1943. számú rendelet nem vonatkozott a munkaszolgálatosok családjára, így azokat a korábbiaknak megfelelően lehetett értesíteni. 4 0 Közli: Szakály Sándor: A magyar királyi honvédség 2. hadserege keleti hadszíntérre történt kiküldésének előzményei. In: Bagyinszky Istvánné szerk.: A losonci 23. gyalogezred a Don-menti harcokban 1942-1943. Salgótarján, 1993., 20.o. 30
