Nacsa Imre: A makói atlétika 1947–1973. A Makói Múzeum Füzetei 103. (Makó, 2004)

A sportegyesületek kialakulása, a szervezett atlétikai élet kezdetei Makón

A sportegyesületek kialakulása, a szervezett atlétikai élet kezdetei Makón Makón 1912-ben alakult meg az első sportegyesület. 1924-ig még három újabb egyesület született, s ez nagyjából megfelelt a lakosság akkori lélekszámának. Az első sportklub a „Makói Atlétikai Klub" nevet kapta. Az egyesület „athletikával , birkózással, labdarúgással és vívással foglalkozott intenzíven. A Magyar Athlétikai Szövetség, a Magyar Birkózó Szövetség, a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Vívó Szövetség tagja volt. Labdarúgó csapata 1921-ig a szövetségen kívül működött. A csapat 1914-ben megnyerte a „Návay Serleg"-et. 1922-től a csapat a Dél Magyar Labdarúgó Alszövetség II. osztályának déli csoportjában működött. Főtitkára Vidra József volt. 1922-ben alakult a Makói Törekvés Sport Egyesület. Az MLSZ tagja volt, a DL ASZ II. osztályának déli csoportjában szerepelt. Főtitkára Bíró István volt. 1924-ben alakult a Makói Torna Klub. A kizárólag labdarúgással foglalkozó egyesületet a MAK-ból kivált játékosok alakították. Főtitkára Szilágyi Sámuel volt. Szervezeti és Működési szabályzata szerint a MAK intenzíven kívánt az atlétikával foglalkozni, de ez szervezeti keretekben nem valósult meg. Az egyesület a szövetségi versenyeken nem vett részt. Bár 1928-ban az egyesület bejelentkezett a Magyar Atlétikai Szövetség tagjai sorába, szövetségi versenyeken a makói sportolók továbbra sem vettek részt. Az atlétika iránt a tanulóiíjúság, a leventék körében, de még a Csendőr Altisztképző Iskolában is feltűnően nagy volt érdeklődés. Minden évben október 6án megrendezték Makón a kegyeleti váltófutást, ahol 10 fős váltók versenyeztek a városon keresztül. A forgalmat ilyenkor leállították. A versenyzők a gimnázium elől indultak, a Kossuth utcán végig, a Zöldfa kocsmánál jobbra elkanyarodva, az Úri utcán visszafutva a Fő téren keresztül értek a gimnáziumig. A váltóhatárok 200300-400 m-es szakaszokból álltak. A győztes iskola vagy intézmény képviselője gyújtotta meg a fáklyát a Hősök szobránál. Ez a hagyomány még az 1950-es években is tartott. Az atlétika az iskolai tantervekben is szerepelt. A gimnáziumban, a kereskedelmi iskolában és a csendőr altisztképzőben magasugró felszerelés, súlygolyó, diszkosz, távolugró hely, gát, sőt még egy rúd is volt a rúdugráshoz a 40es, 50-es években. E szereket a tanulók használták is. A későbbiek során alkalmanként városi bajnokságokat is rendeztek a középiskolák között. A II. világháború befejeztével az országot, így a várost is nagy anyagi- és emberveszteségek érték. A sportpályák, a felszerelések eltűntek, megsemmisültek, az egyesületi dokumentumok is elpusztultak. A Maros-parti pályán volt a legszembetűnőbb ez a pusztulás. A MAK-pálya egy rendezett, jó fekvésű, a kornak megfelelően korszerű létesítmény volt. A fa tribün, alatta az öltözőkkel, a pálya másik oldalán a szertár és a többi öltöző a célnak megfelelőek voltak. Egy idősebb szertáros, pályagondnok, „Tábori bácsi" őrizte a létesítményt és a szertárt. A harcok során 1944-ben a szertáros meghalt. A szertár előtt találták meg holttestét. Vagy egy 9