Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Gilicze János: A Dobsa család felemelkedése
Gilicze János A Dobsa család felemelkedése 1863. augusztus 26-án a Bihar megyei Kosgyánban 68 éves korában elhunyt a makói származású nemes rotaresti Dobsa Sámuel dúsgazdag kereskedő és földbirtokos, akinek testét szeptember elsején helyezték örök nyugalomra a makói református ótemető családi sírboltjában. Az örökhagyó 240 000 forintot meghaladó hatalmas ingatlan vagyont hagyott örököseire. Kik voltak a Dobsák, és hogyan váltak Makó egyik leggazdagabb családjává? Ezekre a kérdésekre próbálok meg válaszolni szűkre szabott időkereten belül a teljesség igénye nélkül. A török után újjátelepült Makó első, mindenre kiterjedő összeírására 1717-ben került sor. A számba vett 84 gazda között már megtalálhatjuk a Dobsa családot. Tagjai között feljegyezték Györgyöt, aki két ökörrel, három tehénnel, kétkapás szőlővel, egy hold szántóval és egy telek kaszálóval rendelkezett. Fia lehetett a mellette felírt ifjú György, aki még nem bírt önálló gazdasággal. Ugyanilyen helyzetben volt a következőként feljegyzett József. Az összeírásban szerepelt még Dobsa János, András és Ferenc, akik Györgyhöz hasonló, meglehetősen jó anyagi körülmények között éltek. A források a Dobsákat tősgyökeres makóiaknak említik ugyan, de nem kizárt, hogy mégis két famíliáról van szó, azaz nem egy helyről és egy időben telepedtek le városunkban a 17. század végén, illetve a 18. század elején. Ezt a feltevést bizonyítja egy 1775-ben felvett tanúvallomási jegyzőkönyv, melyben egy 82 éves tanú azt állítja, hogy Dobsa Józseftől „gyakran hallotta, hogy a Dunán túlról való légyen, amit beszédje maga is megmutatott." Egy másik tanú arra is emlékezett, hogy Dobsa Ferenc apja, József, Sopron vármegyéből - ahol jószággal és rokonokkal bírt származott Makóra. A família ezen ágából származott Dobsa Lajos, akinek első ismert őse az előbbiekben említett József, akit már megismerhettünk az 1717-es összeírás alapján. Dobsa József fiáról, Ferencről már valamivel többet tudunk. Valószínű, hogy 1716ban született, de hogy hol, az jelenleg nem ismert. Felesége Keresztesi Anna. Házasságukból öt fiú érte meg a felnőtt kort, Mihály, Ferenc, József, István és Péter. Dobsa Ferenc tehetős gazda, nagy állatállománnyal és ingatlanokkal rendelkezett. Halála évében, 1781-ben 4 1/8 telken, azaz 232 hold szántón gazdálkodott és a Maroson vízimalma őrölte a gabonát. Legkisebb fia, Péter - Dobsa Lajos dédapja - 1750. május 28-án látta meg a napvilágot, a 1772-ben vette feleségül Nagy Ilonát. Házasságukból egy fiúgyermek született, Sámuel, 1773. április 17-én, és két leány. Dobsa Péter fiatalon, 27 éves korában, 1777. november 24-én hunyt el. Az árvák, Sámuel és húgai csak 250 forintot örököltek apjuktól, de ezt a pénzt sem kapták meg, mert nagyapjuk, Ferenc, csak a töke kamatait volt hajlandó átadni gyermektartásra az özvegynek. Az özvegy, Nagy Ilona, 1780-ban férjhez ment Vári Istvánhoz, akivel együtt követelték per útján az örökség átadását. Makó város bírája és tanácsa kötelezte Dobsa Ferencet a 7
