Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Halmágyi Pál: Bevezető

Halmágyi Pál Köszöntő Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Hallgatóim! Néhány nap eltéréssel éppen 200 évvel ezelőtt, 1802. szeptember 19-én született Monokon Kossuth Lajos, a reformkort befejező küzdelmek élharcosa, majd a forradalom és az abból kinövő szabadságharc nagy hatású vezetője. A magyar kormány a 2002-es évet, a bicentenárium évét, Kossuth-emlékévvé nyilvánította. Makón több alkalommal megemlékeztünk már az idén a nagy hazafiról. Március 14-én a városháza dísztermében dr. Trogmayer Ottó, Széchenyi-díjas régész professzor nyitotta meg a Kossuth-év rendezvényeit, majd Reznák Erzsébet, a ceglédi Kossuth Múzeum, és dr. Markos Gyöngyi, a makói múzeum munkatársa tartott érdekfeszítő előadást. A város iskoláiban, közművelődési intézményeiben is többször emlékeztek hazánk kiemelkedő államférfijára. Tisztelt hallgatóim! Ma és holnap a Kossuth-év záró rendezvényeit tartjuk itt a városházán. Az első napon Dobsa Lajos (Makó, 1824. október 6. - Kosgyán, 1902. július 8.) makói nemzetőrparancsnokra emlékezünk, holnap pedig a hagyományos Honvéd Emléknapon Kossuth Lajos életútját méltatják az előadók. Felidézzük az általa lelkesített és dicső csatákat vívó honvédsereg emlékét is. Ezen ünnepséggel zárjuk be a Kossuth-emlékév ünnepségsorozatát Makón. Dobsa Lajosra három dolog emlékezteti a makóiakat. Az itt élők nap mint nap látják a Csipkeházak alatti emléktáblát, mely a szülőház helyét jelöli. Március 15-én a diákok mindig meg is koszorúzzák az emlékhelyet. Néhány méterre, a szoborparkban áll Lantos Gyöngyi szép szobra, mely a fiatal Dobsa Lajost ábrázolja. (Felavatták 1998-ban.) A református ótemető mögött pedig egy kis utca az 1970-es évektől viseli Dobsa Lajos nevét. Ha azonban megkérdeznénk a teremben ülőket, vagy a város lakói közül jó néhányat, hogy ki volt Dobsa Lajos, igen nehezen kapnánk pontos és szakszerű válaszokat. Nemzetőrparancsnok voltára többen emlékeznének, de hogy milyen teljes életet élt e lángolóan romantikus, igazi 19. századi fiatalember, arról már kevesebben tudnának. A mai tudományos ülésünknek éppen az a célja, hogy minél teljesebb pályaképet ismerjünk meg Dobsa Lajosról. Bevezetőmben én csak felvillantom e fordulatos életút állomásait. Dobsa Lajos a jogi végzettség megszerzése után 1842-től Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett. Az 1843-44 -es országgyűlésen mint vármegyei joggyakornok vett részt, s Pozsonyban meghitt barátságot kötött az országgyűlési iijakkal. A diéta (országgyűlés) berekesztése után vándorszínésznek állt, s volt, hogy Petőfivel is együtt lakott. 1846-ban külföldre utazott, s Németország és Anglia után eljutott Párizsba. 1848 kora tavaszán részt vett a francia forradalomban. Élményeiről, benyomásairól hosszú cikkekben számolt be, melyeket később könyvként is megjelentetett. 1848 májusában, amikor visszatért Párizsból, bekapcsolódott a pesti 5