Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)
Marjanucz László: Kossuth Lajos a reformkorban
meggyőződése, hogy csak Béccsel szembefordulva lehet az átalakulás sikeres. Széchenyi még a vezető szerepre való alkalmasságát is kétségbe vonta. Kossuth függetlenségi törekvései nem azonosak a Habsburg-birodalomból való kiválással. Kossuth függetlenségi vágya az ország külső hatalmaktól és intézményektől mentes önrendelkezésére vonatkozott. Csak az ország érdekei számítsanak, amelyeket csak a szuverén rendi (nemzeti) intézmények képviselnek. Széchenyi ezzel szemben a magyarság gazdasági-társadalmi megerősödését tartotta volna sorrendben az első lépésnek. Erről Wesselényivel is összevitatkozott, aki ugyancsak vallotta: a rendi alkotmányosság is involválhat polgári reformokat. Kossuth lényegében csak továbbvitte Wesselényi gondolatát, amikor hangsúlyozta: az alkotmány tisztelete és az alkotmányos szabadság megléte a forrása a polgári haladásnak. Széchenyi szerint nem volna szabad Béccsel ujjat húzni, mert az az egész birodalom erőforrására támaszkodó nagyhatalom Magyarországnál társadalmi és gazdasági tekintetben is jóvaí erősebb. Azt tanácsolta: vegyük tudomásul a kényszerházasságot és az ezen belüli lehetőségeket használjuk ki. A legnagyobb lehetőség az - Széchenyi szerint hogy Bécs legkönnyebben anyagi kérdésekben enged. Vagyis a korszerűtlen gazdaságot, az elmaradott infrastruktúrát az udvar anyagi segítségevei és politikai egyetértésével lehetne javítani. Az újabb bevételek reményében Bécs még egyéb reformokat is fölkarolhat, de mereven ellenáll minden közjogi reformnak. Éppen ezért annak erőltetése, a függetlenség hangsúlyozása olyan „indiscret túlhajtások", melyek csak reakciót ébresztenek mindenféle javítás ellen. Széchenyi inkább a magánjog, a társadalom- és gazdaság átalakítására összpontosított, Kossuth viszont ezek előfeltételének az ország valódi önrendelkezését látta. Bár mindketten megállapították, hogy céljuk azonos, egy irányba vezet, csak modor és taktika kérdésében különböznek. Ennél azonban többről volt szó: különbség volt köztük a stratégiai feladatok megállapításában, a sorrendben is. Széchenyi előbb gazdag akart lenni, es utána megerősíteni az ország függetlensegét. Kossuth viszont azt képviselte: soha nem leszünk gazdagok, ha előbb nem válunk szabadokká. A nemzeti önrendelkezés feltétele, hogy saját magunk állapítsuk meg fejlődésünk feltételeit, eszközeit. A másik lényeges különbség a gazdasági átalakulás tervében mutatkozott meg. Sokáig azt tanították, hogy Széchenyi elsősorban a mezőgazdasági fejlődés híve volt, Kossuth ezzel szemben az ipari és kereskedelmi haladás érdekeit képviselte. Ennél azonban sokkal árnyaltabb a helyzet. Széchenyi valóban nagyobb súlyt helyezett a mezőgazdasági termelés korszerüsítésere, mert az ország agrárállam volt, és a vezetésre kiszemelt réteg egzisztenciálisan az agrárproűuktumok ausztriai értékesítésétől függött. Ebből fakadt elképzelése, hogy az agrártermékek ausztriai piacát próbáljuk monopolizálni, és ehhez Bécs jóindulata szükséges. Ha sikerül az osztrák piacon megvetni a magyar mezőgazdaság lábát, abból annyi tőke akkumulálódhat, amennyi az iparfejlődéshez szükséges. Tehát Széchenyi is világosan látta: modern polgári nemzetállam a polgári osztályokat teremtő, fenntartó gazdasági ágazatok nélkül nincs. Magyarországnak nem volt néven nevezhető ipara 34
