Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Marjanucz László: Kossuth Lajos a reformkorban

Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy később, már érett politikusként a vármegyerendszer tántoríthatatlan híve maradt. A vármegyei támogatás ellenére, esetleg éppen ezért, Kossuth Lajos ellen és a pozsonyi országgyűlésen társaságba tömörült, a liberális reformokat mozgalmi eszközökkel népszerűsítő fiatalok ellen pert indított a hatalom. Kossuth Lajost hűtlenség vádjával 4 évi börtönre büntették Budán. Ténykedését nemcsak a hatalom szemlélte ferde szemmel, hanem Széchenyi is. Már az Országgyűlési Tudósításokat is a kisnemesség közötti agitációnak, néplázításnak tekintette. Mikor 1835-ben Wesselényi bemutatta neki a Casmoban, azt jegyezte be naplójába, hogy „Kossuth rendkívül nagy befolyást fog szerezni. Nemsokára válság lesz belőle." A börtönidőt tanulással töltötte. Egy korabeli nagyszótár segítségével elsajátította az angol nyelvet és Shakespeare-műveket olvasott eredetiben. Tökéletesítette jogi ismereteit is. Elsősorban a magyar közjog mélyebb összefüggéseit tanulmányozta. Mikor azután az 1839-40-es országgyűlés rendi ellenállásának hatására kiengedték a börtönből, Kossuth „világlátott emberként" lépett elő. Megtanult angolul, ismerte az angol irodalmat, és elmélyítette tudását a magyar közjogból. Kossuth kiszabadításában az országgyűlés nagy szerepet játszott. A rendek ugyanis nem voltak hajlandók tárgyalás alá venni a királyi propozíciókat. így megakadt az országgyűlés normális menete, azaz a király által kezdeményezett napirendi pontokat a rendek nem hagyták jóvá csak akkor, amikor kimondták, hogy a magyar sajtószabadság sérthetetlen. Ha pedig sérthetetlen a sajtószabadság, akkor alaptalan volt a Kossuth elleni vád. Ki kellett őt engedni a börtönből. Ekkor szabadultak a vele elítélt pályatársai és politikai követői, többek között Lovassy László, a Fiatal Magyarország vezetője és Wesselényi Miklós. Lovassy a börtönévek alatt megőrült, Wesselényi pedig elveszítette szeme világát. Wesselényi Miklóst e sorscsapás eltávolította a politika első vonalából, Kossuth annál nagyobb energiával vetette bele magát a közéletbe. 1841. januárban jutott egy új - a hatalom által jóváhagyott - lehetőséghez, szerkeszthette a Pesti Hírlapot. 1841-ig Magyarországon Széchenyinek és még egynéhány reformernek a könyvén kívül sem irodalom, sem sajtó nem volt, amely a polgárosodás ügyét szolgálta volna. A Pesti Hírlap Kossuth Lajos keze nyomán az első modern politikai újság lett. Kossuth Lajos szerkesztői és újságírói tevékenysége a Pesti Hírlapból a polgárosodásért küzdő Magyarország legfontosabb médiumát teremtette meg. A hatalom eredeti szándéka persze az volt, hogy szemmel tarthassák Kossuthot. Ő ellenben ezt a lehetőséget a reformtábor javára használta ki. Cikkeivel, elemzéseivel, a politikai célok és a társadalmi átalakulás nagy kérdéseinek megfogalmazásával irányt adott a hivatalos fórumokon zajló küzdelmeknek is. Hatását főleg arra alapította, hogy újsága a megyék politikai működésével folytonos közvetlen összefüggésben és kölcsönhatásban állt. A Pesti Hírlap szerkesztése testre szabott feladat volt Kossuthnak. Kérték Deák Ferencet is, hogy vállaljon részt az újságszerkesztésben, de Deák nem vállalta. Azt mondotta, nem viszi ki a nemzet nehéz kérdéseit a nyilvánosság elé, ő a „műhelyvita" híve. Hajlandó mindenről az országgyűlésen és a legális fórumokon vitatkozni, de azok publikálását elutasítja. 32