Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Halmágyi Pál: Makó 1918 őszétől 1920 tavaszáig

Április 23-án nagyarányú élelmiszerrekvirálás kezdődött Makón a Vörös Hadsereg és Budapest lakosságának ellátása céljából. A népharag ekkor egyértelműen Vásárhelyi Kálmán ellen fordult. A város főterén összegyűlt tömeg a politikai megbízottat már a főtéren ütlegelte, majd a városháza emeleti hivatalos helyiségéből az utcára dobta, ahol a már több sebből vérző embert meggyilkolták. Szőts Áron kormánybiztos autóval Orosházára sietett felettes parancsnokságához, megtudni: mi a teendő? Április 25-én tért vissza a megfelelő utasításokkal ellátva. Megkezdték a túszok névsorának összeállítását, illetve kiadták a rendeleteket a bankoknak és pénzintézeteknek a készpénzvagyon összekészítésére, és megkezdték a város kiürítését. Miért volt erre szükség? E lázas és zaklatott napokban nemcsak a belső viszonyokban történt gyökeres átalakulás, hanem az állam külső keretei is mind összébb szorultak. A szerb hadsereg (mint tudjuk) már a Marostól délre, Kiszomboron állomásozott, és csak napok kérdése volt, hogy a keletről közeledő román hadsereg mikor éri el a várost. Április 26-án, szombaton eltemették Vásárhelyi Kálmánt, és éjjel 11 órakor befutott az újvárosi állomásra a politikai megbízott halálát megbosszulni Budapestről indított vörös különítmény vonata. Az Anocskai András (Tóth Béla) által vezetett különítmény a vasárnapra (április 27.) virradó éjszakán összefogott több mint 50 túszt, és az egyéb összeszedett értékekkel (készpénz, értékpapírok, arany-ezüst ékszerek, élelmiszerek stb.) együtt délelőtt 10 órakor elhagyta a várost. Ugyanezen a napon dél körül ért a városháza elé az első szerb járőrcsapat, kiket kora délután egy szakasz francia spahi követett. Ezzel elkezdődött Makó közel egy évig tartó idegen megszállása. A különítményesek újvárosi állomásról kiinduló vonata megállt Földeákon, s ott a túszok közé lökték Návay Lajost és Návay Ivánt. A vásárhelyi állomáson a sínek között kivégezték a Vásárhelyi Kálmán megölésével gyanúsított öt makóit: Gera Ferencet, Meszes Horváth Jánost, Rácz Jánost, Szlovák Istvánt és Csirkés Varga Ferencet. A vásárhelyi állomásról elindulva Népkert és Szentes között kivégezték a három vásárhelyi polgárt, Weisz Mihályt, Weisz Henriket és Havas Henriket. Szentesen ismét megállt a halálvonat. Itt Dr. Kiss Bélát, a város főjegyzőjét zárták a foglyok közé. A vonat Kiskunfélegyházára ért, ahol április 29-én délelőtt a sínek mellett brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a két Návay-testvért és a szentesi főjegyzőt. A különítmény Budapestre érkezése után a tanácskormány szervei vizsgálatot indítottak az útközben történt halálesetek kivizsgálására. E vizsgálatról többet azonban nem nagyon tudunk. Makó városa 1919. április 27-től 1920. március 29-ig idegen katonai megszállás alatt sínylődött. A megszállók kivonulása és a magyar államhatalom visszaállítása után az igazságszolgáltatás szervei azonnal megkezdték e véres események kivizsgálását, mely vizsgálatról és annak eredményeiről Dr. Imolya Imre főügyész Úr fog Önöknek beszámolni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. 42