Halmágyi Pál: Csanád és Torontál vármegyék tisztségviselői 1779–1944. A Makói Múzeum Füzetei 100. (Makó, 2001)

Életrajzok, portrék, címerek

HERTELENDY IGNÁC 1789 - 1856 TORONTÁL VÁRMEGYE FŐISPÁNJA 1835 - 1845 Édesapja, Hertelendy József 1779-ben Torontál vármegye újjáalakulásától már a megye főjegyzői tisztét viselte. Később alispán (1790-1807), majd két évig a vármegye főispánja volt (1807-1809). A fiatal Hertelendy Ignác a Napóleon ellen kihirdetett utolsó nemesi fölkelésben, 1809-ben a vármegye első lovasszázadának másodkapitánya. 1820-ban lépett hivatali pályára: a nagybecskereki kerület főszolgabírója lett. 1831-ben választották alispánná, majd 1835-ben a megye helyettes főispánja (adminisztrátora) lett. 1839. május 13-án iktatták be ünnepélyesen a főispáni tisztségbe, melyet 1845-ig viselt. Az uralkodó érdemei elismeréseként cs. kir. kamarássá és udvari tanácsossá nevezte ki. Feleségétől, Zichrer Annától két gyermeke (Katalin, később gróf Hadik Gusztáv felesége, és Imre) született. A család címere: Pajzs kék mezejében zöld téren hátulsó lábaikon két szemközt álló oroszlán, kinyújtott első lábával arany koronát tart, a korona alatt a két oroszlán között egy nyíl látszik lefelé fordítva, és egy könyökben meghajlott karon átütve. A pajzs fölött az ötgombos nemesi korona és azon ismét a koronás sisak látszik, mely fölött fészkén ülő és fiait vérével tápláló pelikán kiterjesztett szárnyakkal látható. Takarók: kék-arany, vörösezüst. „A képet Barabás Miklós 1836-ban festette. A művészettörténeti irodalom e festményt Barabás egyik korai fő művének tekinti. Pompázatos öltözetben, 17-18. századi erdélyi zománc övvel, mentekötővel és egyéb ékszerekkel megjelenített főúri portré. A festmény kiállítása, oszlop-függöny háttere, az ábrázolt síkba terített teste 17-18. századi portrék hatását jelzi a fiatal Barabásra, amelyekből az erdélyi kastélyokban, kúriákban igen sokat láthatott. Az arc, a kezek és az ékszerek részletező és ugyanakkor elegáns ábrázolása viszont már a fiatal művész akadémiai stúdiumairól vall. Nemesi nevének szerepeltetése a feliraton művészi öntudatát, az ábrázolttal való egyenrangúság-vágyát mutatja. Jelezve, jobbra középen: „festé Márkosfalvi Barabás Miklós Pesten. ..83.." - írja Szabó Júlia művészettörténész kiállítási katalógusában. A festményt az 1950-es évektől őrzi a múzeum. 1979-ben az első múzeumi képek között restaurálta Brutyó Mária a múzeum megbízásából. Leltári száma: 67.33.1. Mérete: 111x84 cm. Anyaga: olaj és vászon. 18