Halmágyi Pál szerk.: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon. A tábor megnyitásának 60. évfordulóján rendezett megemlékezés dokumentumai. A Makói Múzeum Füzetei 99. (Makó, 2003)

Halmágyi Pál múzeumigazgató: Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén

Egy ilyen katonai internálótábor volt a magyarcsanádi laktanyában is, s most már e tábor életével foglalkozom kissé részletesebben. Először ismerkedjünk meg a laktanyaépület történetével. Mikor és miért épült a magyarcsanádi laktanya? E kérdésre a választ a trianoni határ adja meg, hiszen az I. világháború végéig Magyarcsanád, Makóval együtt az ország közepén feküdt, s az országhatárok - még a legközelebbi is - jóval több, mint 100 kilométerre húzódtak tőle. A Trianonban meghúzott határ azonban közvetlenül a falu alá, a Maros sodorvonalának közepére került, így Magyarcsanád határszéli település lett. A községen keresztül Aradra vezető országutat a nagylaki kendergyár és Nagylak között szelte át az országhatár. (Ekkor még a mai magyarországi Nagylak nem létezett, a határ innenső oldalán csak a gyár és a körülötte lévő munkásházak voltak). Az országhatárt a trianoni békediktátum előírásának megfelelően katonaság nem, csak vámőrség vigyázhatta. A vámőrök (valójában rejtett határőrség) elhelyezésére a legközelebbi községben, Magyarcsanádon kerestek lehetőséget. 1922-től a huszonkét fős vámőr szakaszt szétosztva, négy magyarcsanádi háznál helyezték el. Ez az állapot majd tíz évig állott fenn, épp elég nehézséget okozva a gazdáknak és a vámőröknek is. Az 1920. évi XXXVI. tc. az ún. "Nagyatádi-féle földreform" elhúzódó végrehajtása nyomán 1926-ban a község szélén, Apátfalva és Magyarcsanád között házhelyeket osztott ki az Országos Földbirtokrendező Bíróság. A műút mellett húzódó ún. kenderesi részből kimért házhelyekből jó néhányat nem vettek igénybe. Ezt a kb. négy katasztrális hold nagyságú területet a vámőrség egy összegben és azonnali fizetéssel a községtől közel tízezer pengőért megvásárolta, és a harmincas évek elejére felépítette a jelentős nagyságú főépületre, tiszti lakásokra, kocsiszínekre, műhelyekre, istállókra és egyéb kisebb épületekre tagozódó vámőr laktanyát. A trianoni béke előírásai a katonai korlátozások tekintetében az évek során fokozatosan hatályukat vesztették, s így később már a valóságnak megfelelően, a határvadász őrs laktanyájaként funkcionált az épület. Ide érkezett meg 1939. október 6-án mintegy 80 társával együtt Zdzislaw Antoniewicz poznani újságíró. A fiatal lengyelt a háború kitörése előtti napon hívták be Lwowba. Motorjával együtt vonult be, és viszontagságos út után ezzel a járművel érkezett meg Magyarországra is. A Tatár-hágónál lépett magyar földre, s Kőrösmezőn, Huszton, Beregszászon át érkezett meg a miskolci huszárlaktanyába. Innen néhány napos pihenés után indították útnak az addig összegyűlt - saját járművel (motorral vagy autóval) rendelkező katonákat Magyarcsanádra. Megérkezve a legelső éjszakát a nagy klubhelyiségben, ill. a kiürített istállókban elkészített hálóhelyeken töltötték. Másnap a személyi adatok felvétele, a táborrend kialakítása, az étkezések, sorakozók idejének meghatározása volt soron. A lengyel katonák tíznaponta kaptak zsoldot. A faluba csak kísérővel, vagy csoportosan mehettek ki. A tábor parancsnoka Mihály Sándor főhadnagy volt, aki már a harmadik napon szabad kijárást engedélyezett hősünknek a községbe. Jó emlékkel 20