Halmágyi Pál szerk.: Lengyel katonai menekülttábor Magyarcsanádon. A tábor megnyitásának 60. évfordulóján rendezett megemlékezés dokumentumai. A Makói Múzeum Füzetei 99. (Makó, 2003)

Molnár Imre külügyi referens: Az ezeréves magyar-lengyel kapcsolatokról

Molnár Imre külügyi referens Az ezeréves magyar-lengyel kapcsolatokról Tisztelt Alelnök Úr! Képviselő Urak! Polgármester úr! Polgármester Asszony! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Egy héttel ezelőtt Balatonbogláron a Magyar Köztársaság külügyminisztere, Martonyi János így kezdte beszédét: "Örömmel jöttem Balatonboglárra, a magyarlengyel barátság fővárosába." Most, amikor itt álltunk Makó város főterén és a két nemzeti zászló fölkúszott az árbocra, ezekben a megható pillanatokban úgy éreztem, hogy a magyar-lengyel barátság fővárosa itt van Makón. A Polgármester Urat szeretném biztosítani - a megnyitóban elhangzott gondolatokhoz csatlakozva - hogy ez a rendezvény a mai Magyarország - az ezredév vége felé közelítő Magyarország - egyik legfontosabb rendezvénye. Az új évezredbe való belépés ugyanis nem történhet meg anélkül, hogy ne vetnénk számot értékeinkkel is, ne néznénk szembe múltunkkal, ne tudatosítanánk azokat az értékeket, amiket a múltban ez a nemzet létrehozott. Kedves Hölgyeim és Uraim! A magyar-lengyel barátság az ezer évet kibíró értékeink közé tartozik. Nem véletlenül fogalmazódott meg a Külügyminisztériumban az a gondolat, hogy jövőre, amikor mi a magyar államalapítás 1000. évfordulóját ünnepeljük, Lengyelország a kereszténység fölvételének 1000. évfordulóját ünnepeli, akkor ezt az évet nevezzük ki közösen a magyar-lengyel barátság milleniumi évének. A millenium, az ezer évre való emlékezés mindig lelki, szellemi hátteret, szellemi tartalmat is magában hordoz. Én azt hiszem, hogy a magyar-lengyel barátság - sokan úgy is nevezik, hogy misztikus barátság - egyik titka éppen ezekben a lelki, szellemi értékekben rejlik. A múlt értékeinek számbavétele nélkül nincs jövő. Az a nemzet, amely elfeledkezik múltjáról, saját jövőjét temeti el. István király koronázását is azért tolták - ezer évvel ezelőtt - egy évvel későbbre, mert az akkori nemzeten is egy félelem, egy nyugtalanság, egy bizonytalanság vett erőt a jövővel kapcsolatban: lesz-e újabb ezer év? Vajon ez a bizonytalanság napjainkban nem ugyanígy él-e bennünk, mi lesz a sorsunk, a jövőnk a következő ezer évben?! Igen. Ahhoz, hogy ez a feszültség kisebb legyen bennünk, ahhoz szükségünk van szövetségesekre is. Szükségünk van társakra, hiszen a mai világ nem kevesebb veszéllyel vesz körül bennünket, mint az ezer évvel ezelőtti. Új félelmek és új bizonytalansági tényezők teremnek. Azt, hogy szükségünk van szövetségesekre, nemcsak mi érezzük így, hanem lengyel testvéreink is. Ezért fogalmazódott meg a legutóbbi legfelsőbb szintű találkozókon az a gondolat, hogy ezt a hagyományosan baráti jó kapcsolatot egy fokkal magasabb szintre, a stratégiai partnerség szintjére kell emelnünk. Igen, stratégiai partnerek kell, hogy legyünk a következő ezer évben. Olyan partnerei egymásnak, akik egymáshoz vethetik vállukat akkor, amikor a bizonytalan jövő előtt állnak. A magyar-lengyel kapcsolatok ezer éves története ilyen. Egyedül a magyar-lengyel határon nem kellett a középkorban, az ezer év során gyepüvonalat kiépítenünk. Keleti és nyugati határaink szinte állandóan támadásoknak voltak 13