Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)
Makk Ferenc: Rendszerváltás és külpolitika az első ezredfordulón
zelmet aratott. A német támadás visszaverése jelezte: a Magyar Királyság csak önálló államként s nem vazallus országként volt hajlandó a nyugati világ tagja lenni! Magyarország megőrizte függetlenségét, megvédte állami szuverenitását. Különösen értékes vívmánynak, illetve eredménynek tekinthető ez akkor, ha meggondoljuk azt, hogy az állami fejlődés hasonló szakaszában járó Lengyelország 1032-ben, Csehország pedig 1033-ban ismételten a német hűbéri fennhatóság vállalására kényszerült, miután önállósodási törekvéseik elbuktak. A szomszédos Bulgária pedig néhány évvel korábban (1018) csaknem két évszázadra elvesztette állami függetlenségét, és tartományokra szabdalva a Bizánci Birodalom részévé lett, de igen szorosan kötődött Bizánchoz ebben az időben Szerbia és Horvátország is. Összegzésül elmondható: az első ezredforduló magyar uralkodóinak külpolitikája - ha kitérőkkel és kompromisszumokkal is - eredményesen szolgálta az egész magyarság érdekeit. Mind Géza fejedelem, mind Szent István külpolitikai törekvései és intézkedései kedvező nemzetközi körülményeket biztosítottak a nagyszabású belső feladatok megoldásához, így az ország széthullásával fenyegető törzsi szeparatizmus teljes megsemmisítéséhez. Ugyanakkor Szent István - lényegesen lazítva a korábban rendkívül szorossá, szinte hűbéri jellegűvé vált magyar-német viszonyon - szuverén külpolitikájával nemcsak elérte az önálló keresztény királyság megteremtését és NyugatEurópához történő csatlakozását, hanem meg is védelmezte a fiatal államot mind a hűbéri alávetéstől, mind pedig a fegyveres hódoltatástól. Szent Istvánnak - részben éppen apja útját követve - döntő érdeme van abban, hogy a magyarság nem került a hunok és az avarok sorsára, nem tűnt el az európai térképről, hanem önálló állam keretei között megmaradt, és ma is létezik Európa közepén. IRODALOM Bóna István: A magyarok és Európa a 9—10. században. História Könyvtár. Monográfiák 12. Bp. 2000. Gerics József-Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. Levéltári Szemle 1990/2. szám 3-14. old. Györffy György: István király és műve. Bp. 1983. 2 Kristó Gyula: Magyarország története 895—1301. Bp. 1998. Kristó Gyula—Makk Ferenc: Az Árpádok. Fejedelmek és királyok. Szeged 2000. Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2. Szeged 1996. 2 Makk Ferenc: A bizánci fenyegetés árnyékában (Géza fejedelem politikai-vallási választása). Hadtörténelmi Közlemények 114 (2001/1. szám) 130-138. old. Székely György: Koronaküldések és királykreálások a 10-11. századi Európában. Századok 118 (1984) 905-949. old. Székely György (szerk.): Magyarország története I. Előzmények és magyar történet 1242ig. Bp. 1984. (A vonatkozó részt Györffy György írta.) Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Bp. 1983. Megjegyzés A korabeli bizánci, bolgár, cseh és német történelemre ld. Olajos Teréz, H. Tóth Imre, Richard Praíak és Koszta László tanulmányait az alábbi kötetben: Európa és Magyarország Szent István korában. Szerk.: Kristó Gyula és Makk Ferenc. Szeged 2000. 65
