Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)

Makk Ferenc: Rendszerváltás és külpolitika az első ezredfordulón

vétele 1015-ben a basileus Bulgária elleni támadó háborújában. Egyébként a trónörökös Imre herceg bizánci házasságával állhatott összefüggésben a veszprémvölgyi basilissa (ortodox) monostor megalapítása is a király részéről. A kedvező, baráti magyar-bizánci viszony tette lehetővé a jeruzsálemi zarándokút magyarországi szakaszának megnyitását 1018 után. Ide kívánkozik egy megjegyzés. Külön kérdés ugyanis az, hogy eltérő történelmi viszonyok között az ortodox kereszténység felvétele, azaz a bizánci érdekszférához való békés csatlakozás semmiképpen sem zsákutcát, hanem csupán más fejlődési irányt, más történelmi utat jelentett volna a magyarság számára. A szerbek, a bolgárok, a románok és az oroszok példája egyértelműen ezt bizonyítja. A király ezen rugalmas, a körülményekhez ügyesen alkalmazkodó, a szükséges kompromisszumokat is felvállaló külpolitikája igen eredményesnek bizonyult. Szent Istvánnak sikerült - a formális függést is felszámolva - megakadályoznia azt, hogy a magyar-német viszony tényleges, valódi hőbéri viszonnyá váljon. A magyar király önmagát a német császároktól független uralkodónak tekintette. Ezt jól mutathatja az, hogy a német udvarból érkező írnokok által készített okleveleiben nem található a német császár neve és uralkodási éve, holott vazallusi kapcsolat esetén ezek kötelezően ott szerepeltek volna. Mind diplomáiban, mind első törvénykönyve bevezetőjében István büszke öntudattal vallotta azt, hogy királyi hatalma isteni eredetű. A prológusban ugyanakkor azt is kinyilvánította, hogy a saját törvényeit egyenértékűeknek tartja a császárok törvényeivel. Ezzel pedig - a korabeli francia királyokhoz hasonlóan - azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a saját országában ugyanolyan hatalmú uralkodónak tekinti magát, mint amilyen uralkodó a maga monarchiájában a császár. Szent Istvánnak hosszú évtizedeken keresztül sikerült egyanrangú partneri, szövetségesi viszonyt kialakítania és fenntartania a Német Birodalommal. Ezt a király egyik legendája úgy adja vissza, hogy II. Henrik császárt István barátjának (amicus) nevezi. A békés és baráti kapcsolatok jutottak kifejezésre abban is, hogy az új évezred elején mind III. Ottó, mind II. Henrik vállalta István egy-egy fiának jelképes keresztapaságát, amit a két magyar királyfi (Ottó és Henrik-Imre) neve bizonyít. A király eredményesen közvetített II. Henrik és testvére, Brúnó viszályában 1004-ben. A harmonikus kapcsolatok ápolásában tevékenyen közreműködött Asztrik érsek is, aki királya megbízásából jeles alkalmakkor többször megfordult német földön. Fontos azt is hangsúlyozni: István külpolitikája kedvező nemzetközi körülményeket teremtett a belső ellenfelekkel vívott nehéz harcaihoz azáltal, hogy hazai ellenségei (így Gyula, Keán, a fekete magyarok és Ajtony) nem tudtak maguknak külföldi segítséget szerezni. 1028-ban Ajtony vereségével, az utolsó törzsi állam bukásával de facto helyreállt az ország politikai egysége, s ezáltal Géza fejedelem és Szent István több évtizedes országegyesítő tevékenysége teljes diadalt aratott a törzsi szeparatizmus erői felett. Megszilárdult a Szent István-i monarchia, amely gyakorlatilag 1526-ig a magyarság életének állami-politikai keretét alkotta. A Német Birodalom azonban egy idő után nem nézte jó szemmel a Magyar Királyság önállóságát, teljes függetlenségét, és II. Konrád császár 1030-ban nagy erejű támadást indított Magyarország fegyveres meghódítása és hűbéri alávetése céljából. A magyar király, aki élete minden - külső és belső - háborúját megnyerte, ezúttal is győ64