Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)

Blazovich László: Jogalkotás Szent István korában

Jól tükrözik a törvények, hogy Szent István uralkodása idején vette fel a kereszténységet a magyarság, és majd Szent László király alatt, egy jó generáció lejárta után lett szívében igazán keresztény. A fiatal magyar királyság első törvényeinek megalkotásakor olyan, feltehetően Gizella királyné kíséretével érkező tudós papok munkálkodtak, akik ismerték a korabeli egyházi és világi jogot, és értettek a törvények megszerkesztéséhez. Egyúttal képesek voltak olyan cikkelyeknek a törvénykönyvbe emelésére, amelyeket más helyeken már leírtak, és megfeleltek a magyarországi viszonyoknak. A hazai történettudósok már a 18. században felismerték, hogy Szent István törvényeinek forrásait elsősorban nyugati törvénygyűjteményekben kell keresni. Péterffy Károly, Emmerich Krainer, Schiller Bódog, Madzsar Imre, újabban Hamza Gábor és mások kutatásai nyomán ma már számos olyan törvényhelyet ismerünk, amelyek forrásul szolgálhattak a törvények szövege szerkesztőjének. A törvénykönyv első, az egyházról szóló cikkelyeinek forrásait részint a 847-es mainzi zsinat rendelkezéseiben (1-2 capitulum) valamint a Pseudo Isidorusnak nevezett szerző gyűjteményében (3-5 capitulum) vélték felfedezni. A továbbiakban az elsősorban világi ügyeket tárgyaló fejezetek anyagát (nyolc törvényhely) a bajor törvényre, a Lex Baiuwariorum-ra vezették vissza. Merített továbbá a szerző a száli frank törvényekből, zsinati határozatokból valamint a közéjük tartozó Benedictus Levita munkájából. Az átvételek nem úgy születtek, hogy egész artikulusokat emeltek át, hanem általában egy-egy fejezeten belül egy részről mutatható ki a tárgyi vagy gondolati hasonlóság, amely nem egy esetben szavakban is kifejeződik. A szerző önálló munkája a törvénykönyv, amelyben a magyar valóság és a korabeli európai viszonyok egyaránt kifejeződnek. Szent István törvényei elsősorban büntetőjogi fejezeteket tartalmaznak, büntető törvénykönyvnek is felfoghatjuk. Éppen ezért nem véletlen az erős kapcsolata az azonos témájú nyugati törvényszövegekkel. A különböző jogágak közül ugyanis a büntetőjog az egyik, amelynek jogelvei és jogintézményei azonosak voltak Európában. Gondoljunk csak a testet (Haut und Haar) érintő büntetésekre, a megegyezés lehetőségére (der Arme hängt, der Reihe zahlt) vagy a nemi erkölccsel illetve a házasság védelmével kapcsolatosan deklarált szigorú normákra vagy a gyötrelmes, kínzásokkal járó büntetetésekre, amelyek az egész földrészen elterjedtek. E jogintézmények első királyunk törvénykönyvében sem jelenhettek meg másképpen. Szent István törvényeinek 56 capituluma tíz későbbi kéziratban hagyományozódott az utókorra. Egyik sem teljes. Egyébként bizonyos, hogy ennél több törvénycikket fogalmaztak meg uralkodása idején. Legtöbb (50) fejezetet az Admonti kódex őrzött meg. Benne a törvények két könyvre bontva jelenek meg. Államunk első törvényei jogtörténeti jelentőségükön túl felmérhetetlen társadalom- és művelődéstörténeti emlékei történelmünknek, és jól illeszkednek a korabeli Európa jogrendszerébe. IRODALOM Jánosi Mónika: Törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szeged. 1996. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 9. Ruszoly József: Európa jogtörténete. Bp. 1996. Szent István király Intelmei és Törvényei. Ford. Bollók János (Intelmek) Kristó Gyula (Törvények). Bp. 2000. Szent István Társulat. 59