Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)
Török József: A magyar egyházszervezet kialakulása
Szerémségre Kalocsához hasonlóan Pécs is igényt tartott. Annál inkább, hiszen patrónusa, Szent Péter apostolfejedelem egyszerre mutatott két irányba. Róma felé, mert a pápai legátus jelenlétében történt az alapítás, valamint a Duna túlsó partján fekvő Kalocsa felé, ahol a másik apostolfejedelem, Pál őrködött. Az első egyházmegyék sorozatát az erdélyi zárja, amely az előzőektől különbözően nem a püspökség központjának, hanem a területének nevét viseli. Az erdélyi egyházmegye elnevezésének legvalószínűbb magyarázata az, hogy a Gyula és Zsombor uralma alatt álló, majd a Zoltán által igazgatott terület eleinte kétpólusú volt, vagyis két katonai-gazdasági központtal rendelkezett. Ez indokolta, hogy ne a püspökség székhelye, hanem annak területe legyen az egyházmegye névadója. Az erdélyi püspökség székhelye valószínűleg kezdettől fogva Gyulafehérvárott volt. így 1010-re hét egyházmegye (két érsekség és öt püspökség) létezett; a Dunántúl egészén, továbbá az északi és északkeleti, a déli területen, valamint Erdélyben. Az egyházmegyék központjainak kijelölésénél a közlekedési viszonyok is szerepet játszottak, sorban a Duna partján létesültek: Győr, Esztergom, (később) Vác, Kalocsa. A bihari püspökség felállítása szintén Szent Istvánnak tulajdonítható, s ez párhuzamosan történt a bihari dukátus (Bihar megye) megszervezésével. A trónörökös, Szent Imre jelenléte Bihar földvárában elégséges indok volt az új püspökség létesítésére, amely területileg az egri és az erdélyi egyházmegye közé ékelődött. Az 1020-as években történt a szervezés. Székhelyét Szent László 1077 után Bihar földvárából a közeli Váradra tette át. Az egyházmegye eredeti patrónusa Szűz Mária. A bihari püspökség déli határán túl egy sáv terült el, a néhány évvel később megszervezett csanádi püspökség északi határa fölött, a kettő közé ékelődve, a zsombolyai vagy 1330-tól pankotai főesperesség, ami fölött a joghatóságot végig a középkoron át az egri püspök gyakorolta. A Pozsonyi Évkönyv szerint az Ajtonytól elfoglalt területen Szent István 1030ban szervezte meg a csanádi püspökséget Marosvár-Csanádvár központtal. Szent István alapításait a váci püspökség zárja, bár erről okleveles adat nem maradt. Az egyházmegye védnöke itt is Mária. A Duna-Tisza közén Kalocsáig és Csanádig lehúzódó egyházmegye központja feltételezhetőleg a kezdetektől Vác. Az eddig tárgyalt tíz egyházmegye a történelmi Magyarország területét teljesen fedte, noha az országhatárok felé az egyházmegyehatárok nem voltak pontosan megjelölve, hanem folyamatosan tágultak, karöltve a lakatlan peremvidékek benépesülésével. Figyelmet érdemel az a jelenség, hogy az egyházmegyék legtöbbje számára ebben az 1038-as állapotban még benne rejtezett a további térnyerés lehetősége a határok felé, hiszen a népesség gyarapodása miatt fokozatosan települtek be az eleinte rendkívül gyéren lakott vagy éppenséggel lakatlan területek. Esztergom hatósugara északi és észak-nyugati irányban terjedhetett, Eger észak és észak-kelet felé gyarapodott. Győr nyugati és észak-nyugati irányban, Veszprém nyugati, valamint dél-nyugati irányban érvényesíthette joghatóságát. Bár a pécsi püspökség 1009-ben kelt alapítólevele az egyházmegye határait pontosan tartalmazza (noha a Kőárok későbbi betoldás!), mégis, a további térnyerés szándékát éppen Szerémség Kalocsától történt későbbi elvitatása bizonyítja. Jóllehet Kalocsa délen határfolyóként birtokolta a Szávát és a Dunát, ez nem jelentett akadályt a Balkán felé törekvésének, amit több, innen szervezett missziós püspökség, elsőnek is a kői vagy szerémségi jelez majd a XIII. században. A 43
