Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)
Fodor István: Az államalapítás korának hadserege
Kijevig számos telepet hoztak létre (Sztáraja Ladoga, Novgorod, Gnyozdovo, Csernyigov) s döntő szerepet vittek a kijevi állam alakításában is. (A finnek máig Ruotsi-nak neveik Svédországot.) A név később terjedt el az új államalakulat keleti szláv népeire is. A korai kijevi állam fő katonai erejét a varégok által szervezett katonai kíséret, az ún. druzsinák alkották. E jól képzett harcosok közül számosan állhattak a magyar király szolgálatába. Egyik forrásunk Imre herceget dux Ruizorum-nak, azaz az oroszok hercegének nevezi. E cím azonban valójában a testőrség parancsnokát jelöli. A nálunk szolgáló varég-szláv zsoldosok miatt tehát az orosz népnév foglalkozásnévvé vált. Valószínűleg e keleti jövevény harcosok emlékét őrzik Orosz-, Oroszi típusú helyneveink egy része is, talán ilyen lehet a nyugati határ közelében a Pozsony melletti Oroszvár, vagy az északkeleti határnál a Szatmár megyei Vámosoroszi. Ezt a megfigyelést is támogatja, hogy e zsoldosok jelentős részét uralkodóink a határok (gyepűk) védelmére rendelték. Ma azonban már olyan régészeti leleteink is vannak, amelyek félreérthetetlenül jelzik az oroszföldi jövevények egykori lakóhelyét, vagy annak tágabb körzetét. Már a múlt század végén múzeumba került az a kis bronz baltácska, amelyet Szabolcsveresmarton a Tisza partomlásában találtak s bizonyára egy elmosott régi sírból származik. (13. kép 1) A hozzá hasonló baltácskák nagy számban kerültek elő Oroszországban az egykori druzsnia-tagok sírjaiból. (14. kép) Itt az egyik Novgorod mellett lelt példányt mutatom be. (13. kép 2) (Nemrég újabb hazai darab került elő a Hajdúhadház határában lévő egykori Cégény falu területén.) A kutatás régóta vallja, hogy e tárgyak amulettként szolgáltak, ugyanúgy, ahogyan a vikingeknél a Tor-kalapácsok. A balta alakú amulettek azonban csak oroszföldön kerültek elő és a fegyveres kíséret tagjainak sajátságos jelvényei voltak. Nem nyakban hordták őket, ahogyan általában az óvó-védő amuletteket szokás, hanem övükre függesztve. Az egyik hajdúdorogi sírban olyan bronz lemez is előkerült, amely szintén varég harcosok jelvénye lehetett. Ezeket az amuletteket az orosz kutatás all. századra keltezi, így hozzánk is bizonyára all. század elején hozhatták magukkal a keleti zsoldosok. Az egyértelműen népességjelző amuletteken kívül olyan sírok is akadnak, amelyekről sejthető, hogy bennük idegenből származó harcosok nyugodhattak. Nemrég Kovács László az egyik székesfehérvári sír mellékleteinek elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy oroszföldi zsoldos temetkezése lehetett. Korábban az oroszvári temetőben véltek felismerni orosz temetkezéseket, ez a feltevés azonban elhibázott ásatási megfigyeléseken alapult. A 10. század vége felé megjelenő nyugati és északi típusú fegyverek azonban nem jelentik azt, hogy a magyar haderő zömét ekkor már a nehézlovasság alkotta volna. Az új típusú magyar lovasság csupán részben alkalmazkodott a nyugati harcmodorhoz és fegyverzethez és az államalapítás korában még semmiképpen nem nevezhető nehézlovasságnak. Emellett viszont továbbra is jelentős lehetett a könnyűlovasság szerepe, amely jórészt megőrizte a korábbi, keleti típusú harcmodort is. Későbben, a tatárjárás után beköltöző kunok a magyar könnyűlovasság valóságos újjáélesztői voltakjelentős szerepet játszottak a 13-14. századi háborúkban. 25
