Halmágyi Pál szerk.: Húsz éves az Espersit- ház (1979–1999). A Makói Múzeum Füzetei 97. (Makó, 2001)

Tóth Ferenc: Az Espersit-ház megszületése

dolgozószobájában újrarakattuk; az alsó épületbe a hagyománynak megfelelően vaskályha került. B. Szűcs Antal - festőrestaurátori tanfolyamot végzett - szobafestő a fönnmaradt fényképek alapján a dolgozószobához új mintákat készített; az alsó épület falain föltára az 1920-as évek festékrétegét, szintén pingáló mintákat alkotva korhűen végezte el a festést. A tanácsi vezetés - a József Attila által is lakott - alsó épületet, rossz állaga miatt lebontásra ítélte, de a József Attila Termelőszövetkezet társadalmi munkában elvégezte a fölújítást. Az udvar helyreállításában a múzeumi funkciónak jutott fontosabb szerep. A düledező fáskamrákat nem állítottuk helyre. Az udvart ún. vastéglával terveztük burkoltatni, de bontásból annyi mennyiséget nem sikerült beszerezni, a téglagyár nem vállalta égetését. A szentendrei Barcsay emlékház mintájára - bár a mi vidékünktől ez idegen az udvar terméskő burkolatot kapott. Filagória ugyan nem volt a ház udvarán, de Espesiték életmódjába ez nagyon beleillett, ezért az akkoriban bontásra került Úri utca 6. számú, Bánffy József féle ház udvarából telepíttettük át. Az udvarrendezéskor bukkant elő a betonlappal lefödött ásott kút. Túri Péter, a Központi Múzeumok Igazgatóságának vezetője javasolta ennek kerekes kút formájában való helyreállítását. Az udvar kertészeti terveit Torma József szegedi mérnök készítette. A kiállítás Mivel addig állandó kiállítást nem készítettem, végig jártam az ország összes irodalmi kiállítását, így alakult ki bennem, hogy melyek azok a korszerű rendezési módszerek, amelyeket Makón is követni lehetne. Metodikailag négy vezérelv megvalósítására törekedtem: 1. Gazdag gyűjteményi háttérre, 2. Enteriőr kialakítására, 3. Képzőművészeti alkotások elhelyezésére, 4. A közművelődési föltételek kialakítására. 1. A gyűjtemény fontossága akkor tudatosodott bennem, amikor a balatonszárszói József Attila állandó kiállításon egy föliratba ütköztem: Készült a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából. Szent elhatározás született, az Espersit-házi kiállítás csak gazdag gyűjteményi háttérrel készülhet. Ehhez jó alapul szolgált Péter László által az 1950-es években megalapozott József Attila gyűjtemény. Azt nagyjából lehetett tudni, hogy kihez kell bekopogtatni, de ez szerencsére mégsem ötlet szerűen történt, ugyanis Stoll Béla a József Attila kritikai kiadással a befejezéséhez közeledett; Róna Juditnak kutató cédulákon volt már József Attila kéziratainak és levelezésének katalógusa. Tőlük tudtam meg pl. hogy Cserépfalvi Imre birtokában van az Elköszönő szelíd szavak c. költemény kézirata, ami a makói kiállításról nem hiányozhat. Róna Judittól azt is megtudtam, hogy József Etelka akkor már köröm szakadtáig ragaszkodott a birtokában lévő kéziratokhoz. Szerencsés pillanatban nyitottam be hozzá, készült Londonban élő fiához kiutazni, ezért mégis hajlandó volt néhány makói verstől megválni, különösen megörültem a Kukoricaföld című költemény kéziratának. Sok értékes relikvia gyűlt össze. Ekkor már a gyűjtemény nagyságrendje tekintetében a Petőfi Irodalmi Múzeum után nekünk volt leggazdagabb József Attila gyűjteményünk: 45 vers, 4 levél, 14 ajánlás. Megelőztük az Országos Széchenyi Könyvtár és az MTI kézirattárát. A rákövetkező évtizedben 45-ről 15l-re gyarapodott a vers kézirataink száma. 2. Az irodalmi kiállítások „papírízűek" szoktak lenni, ezért fontos az enteriőr alkalmazása. Nem sarkokat rendeztünk be, hanem teljes szobákat. Néhány évvel koráb18