Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

s annak rendelkezései szerint élt, különösebb jogok nélkül; ellenben különös jogokat, előnyöket azok bitoroltak, akik a proletár diktatúra törvénytelen szerveiként működtek — a polgárok egyes osztályai stb. azonban semmi életjelét nem adták akkor annak, hogy az úgynevezett tanácsköztársaság felborítása érdekében egyesülnének, tömörülnének — legalább is nem merült fel adat arra nézve, hogy bármelyik helyen, akkor, midőn a szóban forgó csoport elindult útjára és megjelent, külső jelekben megnyilatkozott ellenforradalmi mozgalom lett volna, amely Magyarország törvényes jogrendjének visszaállítását tűzte ki célul. Ez esetben esetleg vita tárgyát képezhetné, hogy a fennforgott körülmények között is, nem lázadást képez-e azon csoportosulás, amelynek célja a polgároknak azt az osztályát megtámadni amely a bitorlók ellenében a magyar állam törvényes rendjének, állami és társadalmi életének visszaállítására nyíltan törekszik. A vád szerint, a lázadók csoportja, a fent megjelölt helyeken, rablást, zsarolás és egyes személyek ellen erőszakot követett el, s ez alapon minősíti a lázadás bűncselekményét a Btk. 155. §. szerint. A kir. törvényszék a rendelkező részből kitűnőleg meg is állapította és büntette a bizonyított rablás, zsarolás stb. bűncselekményeket, azonban nem tekinthette ezt szükségkép a lázadás bűntette folyományának. A Btk. 155. §. esete, a törvény szövegéből kitetszőleg: „Ha a lázadó csoport; rablást, gyújtogatást, stb. követett el"... okszerűleg következik, hogy e szakasz a Btk. 152, 153, 154. §-aiban meghatározott lázadás eseteinek minősítése, a melynek értelmében, a tulajdonképpen politikai bűntett jellegét öltő, államfogház büntetéssel, büntetendő lázadás, ha a csoport közönséges bűntetteket követ el, közönséges bűntettesekként, közönséges büntetési nemekkel büntettessenek. Ugyanezen szakasznak az előbb felhívott szakaszokkal és az ezekben élre állított ama vezérkifejezéssel: „A csoportosulás, melynek célja", egybevetéséből kitűnik, hogy amint minden bűncselekménynél, de különösen a lázadásnál, a bűncselekmény természetére tekintettel, különös figyelem fordítandó a kitűzött célra. A vád alapjául felhívott 153. §-nak abból a szövegéből, hogy: „Lázadást képez azon csoportosulás is, melynek célja: a polgárok valamelyik osztályát, nemzetiségét vagy hitfelekezetét fegyveresen megtámadni", kitűnik, hogy a csoportosulásnak kifejezetten ily céllal kell történnie. Ha ez a célkitűzés kimutatható és a lázadó csoport a 155. §-ban felsorolt bűncselekményeket is elköveti, fennforog a lázadás minősített esete. A kir. törvényszéknek fent kifejtett indokai szerint, de az alább majd kifejtendő tényállás szerint is, a Tóth Béla és társa vezetése alatt álló csoportnak, a csoportosuláskor ily célja nem volt. Felvethető ugyan az a körülmény, hogy Tóth Béla vádlott előadás szerint már kiküldetésük alkalmával szóba került a kiürítés valószínűsége, s a felmerült adatok szerint útközben Hódmezővásárhelyen már az erre irányuló határozott utasítást meg is kapta, vallomásából s a bekövetkezett tényekből pedig tudva levő, hogy mit értett a „kiürítési elvek" alatt, s azt hogyan hajtotta végre, s úgy felvethető az is, hogy a szóban 52