Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

mert a kasszával Szegedre akart szökni, ami kétségtelenül nem történik meg, ha nem ő tett volna intézkedést, ama beismeréséből, hogy a Hódmezővásárhelyen hátrahagyott megrakott 50-60 kocsiért ő küldötte vissza páncélvonattal Szalber Józsefet és társait, végül a bizonyítékok súlya alatt tett ama beismeréséből, hogy Szentesen a kiürítés tekintetében intézkedéseket tett, amire különös szükség már azért sem lehetett, mert a helyi szervek, ha nem is az általa szándékolt mederben, már megkapták az utasítást, kiegészítve ezeket Dobay Rajmund tanúnak azzal a vallomásával, hogy Hódmezővásárhelyen a visszahagyott Molnár István stb. teendőit ezekkel együtt és közösen megállapították, s mindkét városban az ő vonatához tartozó terroristák és vörösőrök is részt vettek a bűncselekmények elkövetésében, továbbá azzal, hogy Tóth Béla volt az, aki az egész törvénytelen akciót vezette, Babós Sándor tanú vallomása szerint pedig embereit a zsákmányban való részesedéssel is biztatta, a kir. törvényszék Tóth Bélának felbujtói felelősségét a rendelkező rész értelmében megállapította, még azokra az esetekre is, amelyek esetleg nem találkoztak kifejezett akaratával, mert általánosságban követvén el e cselekményt, felelős a tetteseknek, az általános intézkedésére támaszkodó cselekményeiből eredő következményekért is. Mindazon esetekben tehát, amelyek az úgynevezett kiürítés kapcsán 1919. évi április hó 26-27 közötti reggelen Makón, 26-27-én Hódmezővásárhelyen, és 28-ával bezárólag Szentesen a rendelkező részben felsorolt ismert, vagy ismeretlen tettesek és bűnsegédeik által elkövetettek, Tóth Béla vádlott bűnössége meg volt állapítandó. Kétségtelen, hogy a rablásból és zsarolásból származott ingókat több vonaton elvitték, s azokat túlnyomó részben az úgynevezett tanácsköztársaság rendelkezésére bocsátották, de mert Tóth Béla, Horváth Győző és Kocsány István vádlottak beismerése alapján bizonyítottnak vétetett, hogy Kocsány István egy ezüst órát magának szerzett meg, Horváth Győző, aki a tényállás szerint a makói ékszerészek kifosztásánál közre nem működött, egy ebből származó ezüst órát Tóth Bélától ingyenesen szintén megszerzett. Továbbá, mert bizonyítást nyert, és Tóth Béla nem is tagadta, hogy a makói városi pénztárból való távozásakor, az ott levő katonák és más egyének között nagyobb mennyiségű pénzt elosztott, végül, mert a főtárgyaláson ismertetett iratok, s Tóth Bélának részbeni beismerésével is támogatva van az a tény, hogy az általa elkövetett cselekményekből eredő ékszerek és pénzekből nagy értéket magánál tartott vissza, s azt csak az ellene még a tanácsköztársaság fennállása idejében megindított eljárás keretében, házkutatás alkalmával, elrejtve találták meg, nagyobb hiánnyal, a rendelkező részben megjelölt esetekben a kir. törvényszék indokoltan állapította meg, hogy a zsarolás vétségét azért is elkövették, hogy ezzel maguknak is szerezzenek vagyoni hasznot. A szerzés módja jogtalan lévén, a vétség tényálladéki elemeihez tartozó erőszakfenyegetés, és az indoklás általános részében kifejtett indokok szerint s a sértettek 82