Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Fülöp letartóztatásának, dr. Sebestyén Sándor vádlott cselekménye pedig K. Varga Aladár letartóztatásának időtartamára tekintettel nem minősíthető a hivatkozott szakasz 2. bekezdése szerint. Azt a körülményt, hogy Weisz Mihály, Weisz Henrik és Gera Ferenc sértettek letartóztatásuk után megölettek, a kir. törvényszék mint az általuk elkövetett cselekménnyel okozati összefüggésben nem lévőt és a vádlottak által előre nem tudhatott eredményt, dr. Sebestyén Sándor, illetve Nagy György István vádlottak terhére nem róhatta, s így cselekményüket magával a letartóztatás tényével, a sértettek megöletéséig eltelt időtartamra is figyelemmel, tekintette befejezettnek. A rendelkező rész szerint megjelölt esetekben, a vádlottak cselekményét a Btk. 323. §. 3. bekezdése szerint, az indokolás ide vonatkozó általános részében kifejtett indokok és a rendelkező részben megjelölt tények alapján minősítette a kir. törvényszék. Az ítélet rendelkezése IV-VI. részében a rablás bűntette és zsarolás vétségének több esetével foglalkozott a kir. törvényszék. A rablási eseteket illetően Tóth Béla és Kocsány István vádlottak beismerték, s illetve a tanúkként kihallgatott sértett bizonyította is, hogy Zablakovszky Sándor ékszerész üzlethelyiségében, amelynek felnyitására a nevezettet a karhatalom tagjainak igénybevétele útján utasították, éjjel fegyveresen megjelentek Weisner nevű terroristával együtt, s a nevezettet felszólította Tóth Béla, hogy a zár alá vett ékszereket adja át. A vádlottak ezután nem csak a lepecsételt ékszereket szedték össze és rakták a magukkal hozott tartályokba, hanem egyéb értéktelen doublé tárgyakat is, miközben a teljes kifosztása ellen tiltakozó sértettet — mely körülményt Tóth Béla vádlott kifejezetten nem tagadta — „keresztüllőlek" kijelentéssel fenyegette meg. A tanúként kihallgatott sértett vallotta még azt is, hogy a Tóth Béla vádlott által tett kijelentést a vele együtt ott volt a terrorista hasonló fenyegető magatartása kísérte. A kir. törvényszék a bizonyított tényállást ebben állapította meg. Vádlottaknak a cselekménye, miután az indokolás általános részében kifejtettek értelmében fennforgó erőszak, ha nem is mint a rablás bűntettének az ismérveként meghatározott erőszak, a fent megjelölt fenyegetéssel párosult, s e fenyegetésnek a felfegyverkezettség nyomatékot adott, a kir. törvényszék ebben az esetben a rablás bűntettének tényálladéki elemeit látván fennforogni, vádlottakat abban mint tettestársakat mondotta ki bűnösnek. Ugyanezen indokok alapján állapította meg Tóth Béla vádlott bűnösségét az általa Szentesen Kolodinszky József sérelmére elkövetett rablás esetében, akit a tanúként kihallgatott sértett vallomása és a vádlott beismerése alapján megállapított tényállás szerint az értékek átadásának megtagadása esetére, reá szegezvén revolverét, lelövéssel fenyegetett meg, Kóhn Henrik vádlott beismerte, hogy Hódmezővásárhelyen megjelent több fegyveres vörösőrrel a Moesse-háznál, ahol az alatt a idő alatt, amíg társai az ott elhelyezett autókat elővontatták, felszerelni megkísérelték, illetve az egyes leszedett alkatrészeket az autókra felrakták és az udvarból elvitték, őrt állott a kapu előtt azon célból, hogy a házba senkit belépni ne engedjen, az utolsó autót maga is segített az udvarból az utcára 78