Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Fülöp letartóztatásának, dr. Sebestyén Sándor vádlott cselekménye pedig K. Varga Aladár letartóztatásának időtartamára tekintettel nem minősíthető a hivatkozott szakasz 2. bekezdése szerint. Azt a körülményt, hogy Weisz Mihály, Weisz Henrik és Gera Ferenc sértettek letartóztatásuk után megölettek, a kir. törvényszék mint az általuk elkövetett cselek­ménnyel okozati összefüggésben nem lévőt és a vádlottak által előre nem tudhatott eredményt, dr. Sebestyén Sándor, illetve Nagy György István vádlottak terhére nem róhatta, s így cselekményüket magával a letartóztatás tényével, a sértettek megöletéséig eltelt időtartamra is figyelemmel, tekintette befejezettnek. A rendelkező rész szerint megjelölt esetekben, a vádlottak cselekményét a Btk. 323. §. 3. bekezdése szerint, az indokolás ide vonatkozó általános részében kifejtett indokok és a rendelkező részben megjelölt tények alapján minősítette a kir. törvényszék. Az ítélet rendelkezése IV-VI. részében a rablás bűntette és zsarolás vétségének több esetével foglalkozott a kir. törvényszék. A rablási eseteket illetően Tóth Béla és Kocsány István vádlottak beismerték, s illetve a tanúkként kihallgatott sértett bizonyította is, hogy Zablakovszky Sándor ék­szerész üzlethelyiségében, amelynek felnyitására a nevezettet a karhatalom tagjainak igénybevétele útján utasították, éjjel fegyveresen megjelentek Weisner nevű terroristá­val együtt, s a nevezettet felszólította Tóth Béla, hogy a zár alá vett ékszereket adja át. A vádlottak ezután nem csak a lepecsételt ékszereket szedték össze és rakták a maguk­kal hozott tartályokba, hanem egyéb értéktelen doublé tárgyakat is, miközben a teljes kifosztása ellen tiltakozó sértettet — mely körülményt Tóth Béla vádlott kifejezetten nem tagadta — „keresztüllőlek" kijelentéssel fenyegette meg. A tanúként kihallgatott sértett vallotta még azt is, hogy a Tóth Béla vádlott által tett kijelentést a vele együtt ott volt a terrorista hasonló fenyegető magatartása kísérte. A kir. törvényszék a bizonyított tényállást ebben állapította meg. Vádlottaknak a cselekménye, miután az indokolás általános részében kifejtettek értelmében fennforgó erőszak, ha nem is mint a rablás bűntettének az ismérveként meghatározott erőszak, a fent megjelölt fenyegetéssel párosult, s e fenyegetésnek a felfegyverkezettség nyomatékot adott, a kir. törvényszék ebben az esetben a rablás bűntettének tényálladéki elemeit látván fennforogni, vádlottakat abban mint tettestársa­kat mondotta ki bűnösnek. Ugyanezen indokok alapján állapította meg Tóth Béla vádlott bűnösségét az általa Szentesen Kolodinszky József sérelmére elkövetett rablás esetében, akit a tanúként kihallgatott sértett vallomása és a vádlott beismerése alapján megállapított tényállás szerint az értékek átadásának megtagadása esetére, reá szegezvén revolverét, lelövéssel fenyegetett meg, Kóhn Henrik vádlott beismerte, hogy Hódmezővásárhelyen megjelent több fegy­veres vörösőrrel a Moesse-háznál, ahol az alatt a idő alatt, amíg társai az ott elhelyezett autókat elővontatták, felszerelni megkísérelték, illetve az egyes leszedett alkatrészeket az autókra felrakták és az udvarból elvitték, őrt állott a kapu előtt azon célból, hogy a házba senkit belépni ne engedjen, az utolsó autót maga is segített az udvarból az utcára 78

Next

/
Thumbnails
Contents