Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

a Molnár István által letartóztatott Zsoldos Andor ügyét ő vizsgáltatta ki s ez irányban, még Szőcs Áronnal, aki korábban szintén teljhatalmú megbízott lett volna, rendelkezett, az ő rendeletére küldték vissza Szentesről a terrorista Szalber Józsefet páncélvonattal, a Hódmezővásárhelyen hagyott több vasúti kocsiért, végül nem a terrorista csapat parancsnoka, nem Molnár István, hanem Tóth Béla vádlott tett jelentést az út eredményéről, azoknak, kiknek rendeletére az említettek, vele egy vonaton indultak el, Tóth Béla vádlott nagyon jól tudta azt is, hogy kik azok és mire képesek, akik vele egy útra vállalkoztak. A most tárgyalt eseményeket megelőzően, a proletárdiktatúra szolgálatában betöltött állásában és vállalkozásaiban volt alkalma meggyőződni arról, hogy miféle alakulat a terrorcsapat; ismerte az embereket, az szerint is válogatta meg megbízatásukat, Kritzler Lipót és volt államrendőrségi tisztviselő társait és dr. Sebestyént felváltva odaállította a pályaudvarok távbeszélőjéhez azzal, hogy szólítsák őt oda, ha felhívják, vagy hívják fel azt vagy amazt a telefonszámot. Molnár Istvánt már az úgynevezett requirálások körüli teendőkel bízta meg széles hatáskörben, pedig ismerte őt is, Tajti Gézát, Kiss Gézát, Varga Jánost is, akikről a főtárgyaláson tett nyilatkozatai szerint — s ezeket a kihallgatott érdektelen tanúk, sőt vádlott társai is igazolták — tudta, hogy erőszakoskodásra hajlók voltak, de éppen erről Szentesen Todoreszk százados és Zsoldos malomtulajdonos esetében személyesen is meggyőződhetett; a vele Makóra önként átrándult 3 terrorista közreműködéséből pedig, ha addig nem, de ott tapasztalhatta, hogy mily vállalkozóak a terroristák. A felhozott bizonyítékoknak és az összes a főtárgyaláson felmerült körülményeknek mérlegelése után, figyelemmel az indokolás általános részében az előre megfontolt szándék megállapításának indokaiul felhozottakra, állapította meg a kir. törvényszék az ítélet rendelkezési részének 2 pontjában leírt elkövetési cselekményben is bent foglalt bizonyított tényállást és annak megfelelően mondotta ki Tóth Béla vádlottat bűnösnek 11 rendbeli a Btk. 278. §-ban meghatározott gyilkosság bűntettében, mint a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédet. A vád Tóth Béla ellen a bűncselekmény miatt a Btk. 69. §. 1. pont szerinti felbujtó minőségben emeltetett. A kir. törvényszék azonban, miután nem merült fel adat arra nézve, hogy a tettesek, vagy azok felbujtói az ő reábírása folytán követték el a bűncselekményt, Tóth Bélának a bizonyított tényállásban megállapított cselekménye pedig csupán a bűnsegédi bűnrészesség tevékenységének ismérveit meríti ki, azért a vádlottnak vád tárgyává tett cselekményét a vádtól eltérően minősítette. Nagy Péter vádlott beismerte, hogy Vásárhelyi Kálmán megöletése után Lajtos István makói különítmény parancsnok megbízásából, egyike volt azoknak, kik ebben az ügyben nyomozást, kihallgatást teljesítettek. Ebben a minőségben nyert közvetlen tudomást arról, hogy kik voltak azok, akik a Vásárhelyi Kálmán megölésében való részvétel miatt le voltak tartóztatva és foglyok69