Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

hasonlóképp távirat, távbeszélő jelentések tétele s a magával hozott direktóriumok, csapatok elhelyezése, irányítása körül fejtett ki tevékenységet s e célból az állomás épületében is tartózkodott; azt a körülményt, hogy Tóth Béla vádlott Hódmezővásárhelyt később hagyván el, más vonaton, mint amelyen a két Weisz és Havas Henrik tragédiája lezajlódott, a kir. törvényszék kétségtelenül megállapította; ámde e tanúk vallomása szerint Tóth Béla és a tényállás kérdését illetően ez a lényeges — az állomásépületek igénybe vett hivatalos helyiségét — úgy Hódmezővásárhelyen, mint Kiskunfélegyházán, ha rövid időre is, de időközönkint elhagyta, (sőt Hódmezővásárhelyen Virágos Lajos tanú vallomása szerint ki és bejárt), saját beismerése szerint pedig a kiürített helyekről összeverődött vöröskatonáknak a pályaudvaron beszédet tartott. Különösen nem áll meg védekezése Kiskunfélegyházát illetően. Farkas Imre vádlott azt vallotta, hogy Tóth Bélával együtt bent volt az állomás épületében telefonálás céljából, s ez alkalommal tett Tóth Béla intézkedéseket a menekült makói direktórium, stb-nek Kiskunfélegyházán leendő elhelyezése körül, a hivatali helyiségekből vele együtt kijövet, Farkas Imre lövéseket hallott, a katonák suttogták, hogy a Návayakat lőtték agyon. Mikes István tanú vallotta, hogy Tóth Béla vádlott a szóban forgó vonatnak a kiskunfélegyázi állomáson tartózkodása alatt kint járt a pályaudvaron s maga intézkedett, miszerint az ott talált egy kocsi szénát és egy kocsi élőszállítmányt a Budapestre induló vonathoz csatolják, a tanú a szénáskocsiról nyugtát kapott vádlottól, az élő szállítmányról nem is kért, de megígértette, hogy sietnek az indulással, s Tóth Béla vádlott a tanú vallomásában foglaltakat beismerte. Dobay Rajmund tanú vallotta, hogy Tóth Béla vádlott bent járhatott az állomás épületében, de vallotta, hogy a vele közösen használt vasúti kocsiban, magában, mondott neki írógépbe egy hosszú táviratot a hadügyi népbiztossághoz; ezt a táviratot a tanú leadandó a vasúti távíróhivatalba ment és visszatérve jelentést tett a kocsiban maradt Tóth Bélának. Ezt követőleg fél óra múlva indultak a tanú megállapítása szerint Kiskunfélegyházáról. Szávits Miklós tanú vallotta, hogy a 3-as gyilkosság megtörténte után, a tanú emlékezete szerint egy óra múlva Tóth Béla vádlott megjelent a Pullmann-kocsiban s ott Molnár Istvánnal beszélt, akinek pedig e tanú vallomása szerint közvetlen tudomása volt a gyilkosságról, mert a kivégzésről visszatérteket azzal fogadta, „hogy végeztétek", majd ugyanez a Molnár, aki több tanú vallomása szerint a terroristák vállát megveregette, azt a kijelentést is tette: „Meg vagyok bosszulva". Megfelel a valóságnak az, hogy Tóth Béla a beszámoló jelentésében egy szóval sem tett említést a gyilkosságokról. A kir. törvényszék a felsorolt adatok alapján bizonyított tényként állapította meg, hogy Tóth Béla vádlott, aki a kora délelőtti órákban 9 óra körül érkezett meg Makóról Hódmezővásárhelyre, ahol a gyilkosságok az ide vonatkozó összes bizonyítékok mérlegelése után, ezt követőleg, délelőtt 10-12 óra között történtek és Kiskunfélegyházán — hova az áldozatokat vivő vonattal kora hajnalban érkezett meg Szentesről, és csak délelőtt 11 óra körül indult tovább ugyanazon vonattal — a vonat veszteglése alatt 66