Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
meggyilkolásának szemtanúi bizonyították, legtöbb esetben felháborító, lelketlen kedélyeskedés közben, abból, a körülményből, hogy beismerése szerint Tóth Béla és dr. Sebestyén Sándor vádlottak, a terroristák bosszújától való félelmökben nem tettek a gyilkosságról jelentést, sőt az expedícióból érintetlen egyéniséggel kikerült Kritzler Lipót tanú is csak a korábban, a volt államrendőrségnél vele együtt működő bizalmasainak suttogva merte ugyan ezen okból elmondani a történteket; az antant missziók nyomása alatt, már a tanácsköztársaság fennállása idején lefolytatott a főtárgyaláson ismertetett Cserny-Korvin „Klein" Ottó féle nyomozás és jelentés adataiból, amelyek kétségtelenül bizonyítja, hogy a szemérmetlen leplezettséggel, a tettesek kilétét és a való tényállást ez a nyomozat szándékosan palástolta, és mindezek után magának a terrorcsapat néhai parancsnokának Cserny Józsefnek a főtárgyaláson felolvasott, s a fentiek szerint a való tényállásnak megfelelő vallomásának ama tartalma alapján, mely szerint: Kun Béla és dr. Gábor Mózes utasították, hogy szervezzen orosz mintára egy mindenre elszánt, megbízható egyénekből álló csapatot, amelynek célja az ellenforradalmak leverése, valamint a burzsujok féken tartása s a népbiztosok bizalmas parancsainak végrehajtása lesz; orosz mintára fog működni, vérbe fog fojtani minden ellenforradalmi mozgalmat és a proletárdiktatúrára veszélyes emberekkel a legkíméletlenebbül fog eljárni, egyes terroristát beajánlásra vették fel, de vettek fel önként jelentkezőket is. A jelentkezőket felvilágosította a fentiek szerint kitűzött cél felől, hangsúlyozta, hogy a burzsujokkal szemben vadállatnak kell lenni; mondotta, hogy a Batthány palota pincéje bűzlik a burzsuj hulláktól és még a valóságnak meg nem felelő rémképeket is festettek a jelentkező elé. Megkérdezték azt is nem egyszer, ha éjjel felkeltenék, hogy egy burzsujt elküldjön haza, vállalkoznék-e arra? A terrorcsapat mindenre elszánt, ölni kész emberekből állott, akik mind tisztában voltak azzal, hogy ha kell öléstől sem szabad visszariadniuk. Erőszakkal senki sem lett beosztva, távozhatott mikor akart, a terrorcsapatok által véghez vitt tettekről, gyilkosságokról, a folytonos érintkezés és beszéd folytán, minden tagnak tudomással kellett bírnia, a kir. törvényszék arra az okszerű jogkövetkeztetésre jutott, hogy a terrorcsapatba belépett, vagy felvett minden egyes terrorista annak tudatában, hogy a tanácsköztársaság vezetőségéhez közel álló, magasabb polcra jutott cinkostársaik, Kun Béla kedvelt hívei; Szamuely, Korvin Klein Ottó, Cserny József stb., el fogják palástolni rémtetteiket, meg fogják hamisítani a tényállást, menedéket nyújtanak a tetteseknek, ösztönözve a bolsevik tévtanok szülte hatalomra jutás vágyától, az erkölcsi talajt elrúgott lélek hideg számításával, a véres bűnből hamis dicsőséget kovácsoló, a jobb, a nemesebb iránt érzéketlen szívvel, kegyetlen elszántsággal gyilkolásra szervezkedett, célul tűzvén ki főleg a vagyonos osztály és azon polgárok elpusztítását, akik szemeik előtt úgy szerepeltek, hogy majdan a magyar nemzeti eszme felébredtével azok soraiba fognak tartozni, akik az általuk féltett uralmat letörni segítenek. E szervezkedés körét tekintve, nem mondható ugyan az ki, hogy gyilkosságok elkövetését illetően a terrorcsapat tagjaiban, az emberölési szándék eleve meghatározott 57
