Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Ennélfogva a kir. törvényszék a 4039/N.E. 1919. sz. rendelet 1. §. értelmében a rendelet szerint megtartott főtárgyalás alapján illetékes az ítélkezésre. A felmentett vádlottakat illetően a kir. törvényszék ugyanezen körülményeket, illetve a vád szerinti cselekményt véve alapul, illetékességét, a fenti értelemben szintén megállapította. Mielőtt a kir. törvényszék az ítélet rendelkező része egyes részeinek indoklására térne, előre bocsátja azon okokat, amelyek a közvád végindítványában is első helyen megjelölt, a Btk. 153. §-ban meghatározott, egyes vádlottak ellen a 155. §. 1., mások ellen a 2. büntetési tétele szerint minősülő lázadás büntette helyett, a rendelkező rész III—VII. és XI. részében leírt bűncselekmények megállapítását indokolták. A kir. törvényszék álláspontja szerint a Btk. IV. fejezetében meghatározott bűncselekmények, — melyek a lázadás különböző alakjait írják körül, tekintve az azokban felvett tényálladéki elemeket, az egész joganyagot s a meghatározott büntetési nemet, — politikai természetű bűncselekmények, melyek a létező államhatalom ellen irányulnak, amelyek a létező államhatalom intézményeit és jogrendjét sértik s amelyek, ha nem az államhatalom, vagy ennek egyes intézményei ellen, hanem a polgárok valamelyik osztálya ellen irányulnak is, törvényes államforma, törvényes alkotmányos intézmények és jogrend fennállását feltételezi, amelynek megzavarását célozzák. A kir. törvényszék annak tudatában, hogy Magyarország ősi alkotmánya és jogrendjében, a szerencsétlen világháború végén már gyökeres változások állottak be — amelyek a nemzet addig szilárdnak hitt hajóját, 1919. évi március hó 21-én, az oroszbolseviki tanok megvalósításáért őrjöngő féktelen indulatok vezette tömegerő által felszínre vetett, kapzsi demagógok karmai közé sodorták — amikor azután a tömeg és vezetői ragadtak magukhoz minden hatalmat, s önkényüleg intézték a bitorolt hatalom birtokában, a magyar állami és társadalmi életnek minden intézményes ügyeit, akkor és azok, már elkövették a Btk. IV. fejezetében meghatározott lázadás bűntettének három alakban is jelentkező bűncselekményét. Amidőn tehát az ügyészi indítványban megjelölt csoportosulás 1919. évi április hó 25-én, bizonyos célzattal megtörtént, a Btk. 152. §-ában meghatározott lázadás, az összes alkotmányos intézmények megszüntetésével, már befejezett bűncselekmény volt, Magyarországon tehát sem törvényes kormány, sem országgyűlés nem volt, de meg voltak bénítva az összes törvényt, közigazgatási funkciót ellátó állami intézmények is. A Btk. 153. §-ban meghatározott lázadás büntette, melynek tényálladékára a vád támaszkodik, a kir. törvényszéknek a fentiekre alapított álláspontja szerint, a törvényes jogrend fennállást és olyan társadalmi életviszonyokat — rendet, tételez fel — amelyben a polgárok valamelyik osztálya, nemzetisége, vagy hitfelekezete fegyveresen támadtatik meg azért, hogy azt, valamely a lázadók szempontjából el nem ismert, de általuk féltve őrzött osztály nemzetiségi, hitfelekezeti tulajdonságok, vagyoni vagy személyiségi jogok, stb.-ről való lemondásra kényszerítse. Kétségtelen, hogy Makó, Hódmezővásárhely és Szentes, akkor midőn a közvád szerinti lázadó csoport, e helyekre a lábát betette, az úgynevezett tanácsköztársaság területéhez tartozott, ahol a polgárság valamennyi osztálya, valamennyi hitfelekezete, egész magyar és esetleges nemzetiségi lakossága, a proletárdiktatúra hatalmában állott, 51