Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Návay Lajos rövid életrajza

ország testéből" mondotta ekkor. Az 1919. április 23-i véres makói események és az azt követő megtorlás hírére többen tanácsolták, hogy hagyja el házát és utazzon fel Budapestre. Ő, elhárítva az aggodalmaskodókat, nyugodtan élt tovább családja körében az óföldeáki kastélyban. 1919. április 27-re virradó éjjel innen hurcolták el — Návay Iván unokatestvérével együtt — a kommün terrorlegényei a makói túszokat szállító „halálvonatra". Két nap múlva a kiskunfélegyházi állomáson brutális kegyetlenséggel meggyilkolták őket. A holttesteket 1919. szeptember 19-én helyezték el a földeáki családi sírboltban. Kiskunfélegyházán emlékoszloppal, Makón a Návay Lajos tér elnevezésével emlékeztek meg a mártírokról. A megye 1925. június 30-án ünnepélyes külsőségek között helyezte el arcképét — Héya Zoltán alkotását — a közgyűlési teremben. Tíz év múlva, 1935. szeptember 22-én avatták fel a vármegyeháza előtt Szentgyörgyi István által mintázott emlékművét. A szoborcsoport főalakja Návay Lajost a hagyományos díszmagyarban ábrázoljaa, míg az egyik mellékalak egy édesanyát gyermekével, a másik pedig egy földműves férfit kisfiával jelenít meg. A szoborcsoportot 1945 áprilisában lebontották. Talpazata a Pefőfi parkba került, a főalakot minden bizonnyal beolvasztották, a mellékalakok pedig kalandos út és negyven év után 1988-ban kerültek vissza a vármegyeháza elé. A család címere: a pajzs kék udvarának alján, hullámzó víz fölött egy sajka úszik jobb felé, benne rózsaszínű talárban szárnyas angyal áll és evez. A pajzs fölötti sisak koronájából kettősfarkú oroszlán emelkedik ki, első lábaival borostyánnal körülfont meztelen kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A szerk. 114