Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

retében módjában döntenie, a kihallgatott Korcsmáros Imre tanú pedig e részben, bár az összes vádlottakat több ízben megtekintette, adatot nem szolgáltatott. A kir. törvényszéknek az az álláspontja, hogy, miután a gyilkosság ügyében bevezetett nyomozás nem az Ozsvári József, hanem a félegyházi direktórium egyik, a nyomozást elrendelő tagjának Iványinak, aki elhalálozása folytán kihallgatható nem volt, intézkedésére szűnt meg, és miután a felmerült adatok szerint, az említett Iványi is feljelentést tett a tanácsköztársaság vezető szerveinél, a főtárgyaláson ismertetett iratok szerint, az akkor erre magukat illetékesnek tartó szervek, a nyomozást, a Szőcs Árontól és esetleg még más oldalról eredő feljelentések alapján elrendelték, s a maguk módja szerint le is folytatták az eseményhez közeli időben, Ozsvári Józsefnek a tanúk által bizonyított azon cselekménye, hogy a nyomozást vezető dr. Rengyel Jánost a nyomozás időleges felfüggesztésére bármilyen tartalmú kijelentéssel is rábírta, a Btk. 374. §-ban meghatározott bűnpártolás tényálladékát nem meríti ki, mert cselekménye nem volt arra alkalmas, hogy azzal segélyt nyújtson a gyilkosság tetteseinek és részeseinek a hatóság üldözése előli menekülésben, sem arra, hogy a büntetőeljárás sikerét meghiúsítsa, vagy büntetlenül maradjanak, ennél fogva Ozsvári József vádlottat, mert vád tárgyává tett illetve bizonyított cselekménye nem bűncselekmény, a rendelkező rész értelmében, e vád alól is felmentette. Annak eldöntésébe, hogy a 374. §-ban meghatározott bűnpártolás vétségét akkor és azon a területen, ahol a magyar büntető törvénykönyv is gyakorlati alkalmazás tekintetében eltűnt, az ország összes alkotmányos intézményeivel, a bűnt a magyar törvények és eljárási szabályok értelmében üldöző, nyomozó és büntető közigazgatási és bírói fórumokkal együtt, és hogy azok a szervei a tanácsköztársaságnak, amelyek annak rendeletei értelmében eljárva bitorolták azt a hatósági jogkört és bírói hatalmat, melyet a Btk. 374. §. és a Bp. csak a törvényes jogfolytonosság alapján álló bírói és más hatóságok kezeibe tesz le, olyanoknak tekintendők-e, aminők létezését a Btk. 374. §-a feltételezi, a kir. törvényszék nem bocsátkozott, mert álláspontja szerint a magyar büntető törvény érvénye nem szűnt meg akkor sem, s azokon a helyeken sem, amelyeken a tanácsköztársaság vette át a tényleges hatalmat s a cselekmény elbírálásánál éppen úgy a Btk. alapján állott, mint mindazokban az esetekben, amelyek a proletárdiktatúra hatalmi körében esetleg erények, de a Btk. értelmében közönséges bűncselekménynek voltak. A vádak alól teljesen felmentettek azonnali szabadlábra helyezése felmentésök folyománya. A kir. törvényszék az ítélet kiadmányát záradékolva, figyelemmel egyes vádlottakkal szemben összbüntetés kiszabása tekintetében teendő intézkedésre, a szegedi kir. ügyészségnek 6 példányban, továbbá a budapesti államrendőrség főkapitányság különítménye, mint az országos nyomozó testület vezetőségének Budapesten, valamint az 111