Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

A tanú véleménye szerint a vádlott szavait a közelben tartózkodó katonák meghallhatták. A tanú maga is állítja, hogy sokan mondották a vádlott által használt szavakat. A tanú e vádlott e tényét, mint az özv. dr. Kiss Béláné vallotta, dr. Kiss Bélánénak, kinek akkor szolgálatában állott, elmondotta, amikor hazatért. A kir. törvényszék figyelemmel arra, hogy a vádlott és tanú között a korábbi időből eredő feszült viszony jelei mutatkoznak, a tanúnak ezen a tényt illetően egyedülálló vallomását, melynek megerősítésére özv. dr. Kiss Béláné csak közvetett bizonyítéknak tekinthető vallomása áll rendelkezésre, a már fentebb felhozottakra és az alábbiakra is tekintettel, mérlegelés után, nem tekinthette olyannak, amelyre a bírói lelkiismeret, a bűnösség megállapítását alapíthatná. A kir. törvényszéknek a tanú vallomásának bizonyító erejét illetően kialakult meggyőződését elősegítette az is, hogy Koczkás Margit tanú, akire Tóth Teréz mint olyanra utalt, akinek a közvetlenség hatása alatt nyomban elmondotta a vádlott személyével kapcsolatos eseményeket, azt a vallomást tette, hogy az események után jóval későbbi időben Tóth Teréz őt tanúnak hívta azzal a kijelentéssel, hogy úgy emlékszik, miszerint Koczkás Margit tanú is az állomáson volt, amikor Kónya Teréz, akinek „nagy száját" ismerheti, kiabált a vasútnál. A tanú előtt azonban Tóth Teréz a vádlottnak tulajdonított kifejezést nem mondta el; mikor pedig Koczkás Margit tanú közölte vele, hogy a kérdéses alkalommal nem volt az állomáson, nem tud semmit, a beszélgetést vele abbahagyta. Tóth Teréz tanú a főtárgyaláson már csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy találkozott ugyan Koczkás Margittal, de nem emlékszik, mely körülmények közt és miről beszéltek. Ezek szerint az, hogy Kónya Teréz vádlott, a vád tárgyává tett cselekményt elkövette volna, tagadásával szemben bizonyítva nincs. Polyák Eszter vádlott tagadta a vád tárgyává tett cselekmény elkövetését, védekezése szerint a pályaudvaron fivére távozására tekintettel jelen volt ugyan, de távolabbról látta csak a túszok kísérését, s azokat befogadó kocsinak közelébe sem ment. Tagadásával szemben, a vele, beismerése szerint, haragos viszonyban álló Berezeli Imréné tanú vallotta, hogy a kérdéses alkalommal a vádlott vele együtt a túszkocsihoz ment és egy ott álló terroristától kérdezte, itt van-e dr. Kiss Béla, az küldött bennünket legelni, s „ha nincs mit enni, mondta, daraboljuk össze a családot", amire a terrorista azt a kijelentést tette: „Ott van ma alatta a szalma, ma legelhet, ha a Tiszára érnek főbelövik és bedobják". A tanú szerint másnap a vádlott kicsit gondolkozva, hivatkozott is arra, hogy amikor őt dr. Kiss Bélával a terrorista szembesítette, nagyon be volt „gyulladva". Dr. Kiss Béla azt beismerte, hogy ha nem volt mit adnia, az ellátatlanokat legelni küldte, de tagadta, hogy a családtagok feldarabolását emlegette volna, A tanú állítja, hogy ezeket elmondotta Kónya Teréz vádlottnak 1920-ban, amikor szabadlábon volt, és Kónya Teréz anyjának is. Kónya Teréz vádlott, aki ugyanazon bűncselekmény elkövetésével van vádolva, a tanú vallomásának vele kapcsolatban említett részét megerősítette. Kónya Lajosné tanú azonban, már azt a vallomást tette, hogy a tanú, a Polyák 107